Kisvárosi karcolatok

Március 21-én a 41. zentai KKT-ülésen a község életében fontos kérdésről döntöttek a képviselők. A három pontból a leglényegesebb előterjesztés a községi általános iskolák szétválasztását érintette.

A kormány március 29-ig adott határidőt arra az önkormányzatoknak, hogy az iskoláskor előtti intézményekre és az általános iskolákra vonatkozó rendeleteiket hozzák meg a jogszabályok figyelembevételével, amelyek többek között kimondják, hogy egy iskolában  minimum 480 tanulónak vagy minimum 16 tagozatnak kell lennie. Ennek kapcsán született meg az a terv (kidolgozói: Oluški Vlačić Snežana, Perpauer Attila, Sarnyai Rózsa Edit, Újházi Éva, Urbán Zsuzsanna, Danilo Popov, Kopasz Ildikó), amely alapján a Zenta  községben működő mamutiskolát (Stevan Sremac Általános Iskola) több önálló intézményre kell szétbontani, azaz a továbbiakban a következő önálló intézmények – két esetben új név alatt – működnének Zentán:

Stevan Sremac Általános Iskola, Zenta (jelenleg: November 11.)
Petőfi Sándor Általános Iskola, Zenta (jelenleg: Emlékiskola) – kihelyezett tagozata a felsőhegyi Csokonai Vitéz Mihály Kihelyezett Tagozat
Thurzó Lajos Általános Iskola, Zenta
Tömörkény István Általános Iskola, Tornyos – Kevi Kihelyezett Tagozat, Bogarasi Kihelyezett Tagozat
Stevan Mokranjac Alapfokú Zeneiskola, Zenta

A SZAVAZÁST HOSSZÚ VITA ELŐZTE MEG, A HATALMI KOALÍCIÓ EGYSÉGESEN A SZÉTVÁLÁS MELLETT, AZ ELLENZÉK TÖBB KÉPVISELŐJE A SZÉTVÁLÁS ELLEN ÉRVELT,  EZ A KETTŐS SZEMLÉLET NAGYJÁBÓL TÜKRÖZI A SZÜLŐK ÉS PEDAGÓGUSOK KÖZÖTTI VÉLEMÉNYKÜLÖNBSÉGEKET IS.

Az elhangzott, szétválást támogató érvek a következők voltak:

- Már hosszú évek óta esedékes volt, többször szóba is került az iskolák szétválasztása a mamutiskolaként való működés hiányosságait látva, és erre most van a megfelelő idő és lehetőség

- Szerbiában a zentai mamutiskolán kívül már csak egy ilyen intézmény működik, mindenhol áttértek az egységek önállósítására, tehát minden jel szerint ez a helyes út

- Az oktatási minisztérium, a tartományi oktatási titkárság és a Magyar Nemzeti Tanács is jóváhagyta a tervet

- Sokkal könnyebb igazgatni egy önálló iskolát, mint egy nagy, több részből összetevődő komplexumot, az adminisztrációs terhek oszlanak, átláthatóbbak

- A gyermeklétszám csökkenésének következtetében esetleg bekövetkező tagozatcsökkenést kiegyenlíti a felsőhegyi iskola kihelyezett tagozatként való működtetése (az Emlékiskola esetében)

- Az iskolák így önállóan tudnak fejlődni, önállóan pályázhatnak, nagyobb szabadságot kapnak, nem kell minden apró ügyben az iskolaközpont engedélyét megszerezniük

- Az épületeken régóta esedékes felújítási munkálatok is könnyebben kivitelezhetők

- Új munkahelyek jönnek létre – igazgatók, a titkárság dolgozói, a pedagógiai szakszolgálat munkatársai

- A TANULMÁNY ELŐTERJESZTŐJE, PERPAUER ATTILA SZERINT A PEDAGÓGUSOK MUNKAHELYE EZZEL NEM KERÜL VESZÉLYBE, A TANULMÁNY KIDOLGOZÓI ERRE KÜLÖN TEKINTETTEL VOLTAK

- Ezzel az intézkedéssel éppen az oly vitatott központosítási törekvések ellen tud  a város fellépni

- Összességében ez az átszervezés a feljődést szolgálja

A kétségek megfogalmazói a következő témakörök mentén szólaltak fel:

- A szátválást támogató szakmai(!) érvek helytállóak, leginkább 20 évvel ezelőtt voltak azok, de időszerű-e most ekkora változtatásba belemenni, amikor a diáklétszám csökkenése negatívan hat az iskolák beiskolázási lehetőségeire?

- Valóban garantálni tudja-e ez a terv, hogy a pedagógusok, iskolai dolgozók létszáma az átszervezéssel nem csökken?

- Ha a jövőben bármelyik iskola nem tudja biztosítani a 480 tanulót vagy a 16 tagozatot, könnyebben meg tudja-e védeni magát a megszüntetéstől önálló intézményként, mint egy mamutiskola részeként?

- A szétválás egyik mozgatórugója a háttérben nem politikai alku része-e (melyik párt melyik iskolát birtokolja, hova nevez ki saját káderei közül igazgatót)?

- Ezzel az intézkedéssel garantálható-e, hogy a jövő iskolaévben nem lesznek tagozatösszevonások?

- Önmagában az a tény, hogy az Emlékiskolához csatolják a felsőhegyi általános iskolát kihelyezett tagozatként, ezzel biztosítva az önálló működéshez szükséges diáklétszámot, elegendő-e arra, hogy az iskola feje felett a jövőben ne lebegjen a bezárás lehetősége?

Mindamellett, hogy a javaslatot ellenzők egyetértettek a szakmai elvek helyességében, nagyon kockázatosnak tartják a mai állapotok mellett a mamutintézmény felbontását.

Arra a kérdésre, hogy hogyan érinti ez a jövőt, a javaslat támogatói nem tudtak kielégítő választ adni, szerintük ez még a változók függvénye, amelyeket nem lehet megjósolni.

Megjósolni ugyan valóban nem lehet, de azért talán a lehetséges tendenciák figyelembevételébel felkészülhetünk (legalább lélekben) az esetleges történésekre.

Akár egy nagy, akár öt kisebb általános iskolai intézmény működik a továbbiakban Zentán (és a szavazás értelmében – 15 igen, 8 nem, 4 tartózkodás – ez utóbbi történik), az általános iskolák sorsa, a pedagógus munkahelyek megmaradása vagy megszűnése, a tagozatok összevonása (megszűnése) igazából egyetlen tényezőtől függ; a gyermeklétszám alakulásától. Logikusan erre három alternatíva lehetséges egy községben:

- A gyermeklétszám növekszik – ennek feltétele, hogy nő a gyermekvállalási kedv, a biztonságos megélhetési feltételek szilárdak, a fejlődő gazdasági mutatók megszüntetik a kivándorlási kedvet, családtámogatási modellek jönnek létre, biztos, hosszú távra tervezhető munkahelyek létesülnek, az életszínvonal nő stb.

- A gyermeklétszám hozzávetőlegesen a jelenlegi szinten marad – az iskolák továbbra is pengeélen táncolnak, kiszámíthatatlan, hogy melyik évben hány tagozatot tudnak nyitni, a jelenleg meglévő kis tagozatok további fenntarthatósága is bizonytalan, az önálló iskolák kemény harcot folytatnak a beiskolázásra váró gyerekekért, számokkal machinálnak, a pedagógusok munkahelye mindig csak a következő évre biztosított stb.

- A gyermeklétszám csökken – egyértelműen tagozatösszevonásokat és pedagógus-leépítéseket jelent, a következmények pedig öngerjesztők; további elvándorlás, további létszámcsökkenés.

E három lehetséges jövőkép közül az utóbbi évek és a jelenlegi életkörülmények tekintetében az első változatra igencsak kevés esély mutatkozik, a második és harmadik lehetőség már valósabbnak tűnik, ebből a jövőre nézve a legoptimistább becslés szerint is 50-50% esély mutatkozik arra, hogy nem lesznek tagozatösszevonások és ennek következtében „járulékos veszteségek”.

Az üzleti életben, a tőzsdén, a szerencsejátékban az 50% kockázati esély vállalható, a félig teli a pohár, félig üres szempont nézőpont kérdése, de iskolák, családok, munkahelyek esetében ezt a kockázati szintet vállalni véleményem szerint nagyon merész húzás.

A döntés megszületett; a közeljövő majd eldönti, jó lesz-e nekünk ez, vagy sem.