Vélemény

Egységben a sokszínűség

Koncepció a Szabadkai Rádió magyar adásának átmentéséről és a magyar körzeti rádiók hálózatának megalapításáról

Halálra ítéltetve

Közel egy évtizede folyik a Szabadkai Rádió működésének ellehetetlenítése, ami egy részleteiben is jól átgondolt forgatókönyv alapján zajlik. Az első szakaszban még nem lehetett felismerni a valódi szándékot, hisz a rádió magyar adása egész napos műsoridőt kapott, a 14 főállású munkatárs mellett 30-40 tiszteletdíjas segítette a műsorok készítését. Ám már ekkor elkezdődött műsortartalom nyirbálása, a közkedvelt magazinok megszüntetése. Sokat szégyenkeztünk akkoriban, amikor ismerősökkel beszélve a szemünkbe mondták: nem hallgatják a Szabadkai Rádió műsorait. A Pannon RTV megalakulása után azonnal világossá vált: a szerkesztőség felduzzasztásának csak az volt a célja, hogy kádereket képezzünk az új médiaház számára, s közben már folyt a hallgatók „leszoktatása” a műsorainkról.

A Pannon beindulása után megcsappant a létszámunk. A kollégák egy része az új RTV-hez igazolt, még többen pályát módosítottak, a médián kívül kerestek megélhetést, mert tudták: a Szabadkai Rádió napjai meg vannak számlálva. A szerkesztőségünket a romjaiból újjá kellett építeni, csak kezdőkre számíthattunk, de szerencsére tehetséges fiatalokat találtunk. Visszahoztuk a Szabadkai Rádió korábbi, közkedvelt műsorait, újakat vezettünk be, s ezzel visszanyertük a hallgatótábort is. Ezekben az években a belgrádi Strategic Marketing Közvélemény Kutató Intézet felmérése szerint a Szabadkai Rádió magyar adása több száz rádió között köztársasági szinten az első 15 között volt, Vajdaságban pedig az első 5 között. 2007-ben, amikor felmerült, hogy a frekvencia elvétellel megszűnik az egész napos magyar adás, 20 ezer hallgató aláírásával tiltakozott ez ellen. Legalább a 80 százalékuk magyar volt. A politikum ekkor visszakozott, de ez nem jelentette azt, hogy letettek a Szabadkai Rádió megsemmisítésének a szándékáról: a háttérben folyt tovább a leépítés. A szerkesztőségi létszám fokozatosan csökkent. Hiába képeztük a fiatalokat, nem vehettünk fel őket állandó munkaviszonyba, legtöbbjük a Pannonhoz került végül, keserűen állapítottuk meg, hogy a konkurenciának dolgozunk! A rádió korszerűsítése is leállt, végül odáig jutottunk, hogy az elavult berendezések miatt gyakorta szünetelt az adás: az adóberendezés meghibásodott, a keverőasztal híradó közben gyulladt ki.

2015-re eljutottunk oda, hogy a VMSZ csúcsvezetése elérkezettnek látta az időt, hogy a kényszerű privatizálás örve alatt megadják a Szabadkai Rádiónak a kegyelemdöfést. Persze ez sem nyíltan történt volna, hanem a Pannon RTV-be való beolvasztással. Megszűnt volna szerkesztőségünk, a féltve őrzött önállóságunk, a független szerkesztéspolitikánk. Például önálló híradónk sem lett volna, a Pannon híradója lett volna hallható az új Szabadkai Rádióban is. Mivel az egész beolvasztási kísérletnek, az általunk használt frekvencia átadásának még törvényes alapja sem lett volna, elvetettük az elképzelést. (Erről írt Varga László a Jogi dilettantizmus, tudatos félrevezetés. A Magyar Mozgalom álláspontja a Szabadkai Rádióban kialakult helyzetről című közleményében.)

Tartós megoldást törvényes eszközökkel!

Szerkesztőségünk úgy véli, teljesen törvényes módon tovább vihető a 47 éves Szabadkai Rádió Magyar Nyelvű Műsorok Szerkesztőségének műsora és ehhez semmiféle „mutyizásra” nincs szükség. Létezhet több megoldás, az egyiket a VMDK javasolta. (Nyílt levél Hajnal Jenőnek a délvidéki magyar tájékoztatás ügyében, 2015. szeptember 4.) Nekünk egy másik javaslatunk is van, hogy a Magyar Nemzeti Tanács alapításával jöjjön létre a Szabadkai Magyar Rádió Alapítvány. A nemzeti tanácsoknak joguk van új médiumok létrehozására. A médiakoncentrációról szóló törvény azt is megengedi, hogy a kisebbségi önkormányzatok egyszerre két rádiónak is az alapítói lehessenek, ha a két médium együttes hallgatottsága ugyanabban a frekvenciakörzetben nem haladja meg a 30 százalékot. Mivel Szabadkán és környékén a magyarság aránya nem sokkal nagyobb ennél, s mivel nem valószínű, hogy mindenki csak ezt a két rádiót (Szabadkai Magyar Rádió és Pannon Rádió) hallgatná, nincs akadálya egy újabb MNT-s rádió létrehozásának. Fontos az is, hogy az MNT-nek joga lenne szerződést kötni a 89.6 MHz-es frekvencia még egy évi használatáról a tartományi műsorszolgáltatóval.

Az új rádió szerkesztőségét a jelenlegi Szabadkai Rádió magyar szerkesztősége alkotná a hallgatók által kedvelt műsorokkal, saját tájékoztató műsorokkal. És, hogy milyen eszközökből működne ez a rádió? Röviden: abból a pénzből, amiből a Pannon RTV keretében is működött volna. Az első hónapokban az MNT-s eszközökből és anyaországi forrásokból. Hosszú távon viszont törvényileg kell szabályozni, hogy a nemzeti tanácsi alapítású médiumok, hogyan juthatnak normatív támogatáshoz. Jelenleg ugyanis még a Pannon RTV pénzelése sem megoldott.  Pontosítani kell, hogy a fenntartásban hány százalékban vegyenek részt az érintett önkormányzatok, a tartomány, a köztársaság. Ha direkt nem lehet támogatást biztosítani, akkor létrehozni egy Magyar Elektronikus Média Testületet, amely a pénzeket megkapná, majd ez pályázatokon, meghívásos alapon tovább osztaná az MNT alapítású rádióknak és televízióknak.

Hálózatban, egymást erősítve

A Szabadkai Magyar Rádió megalapítása viszont csak az első lépés kellene, hogy legyen a Vajdasági Magyar Körzeti Rádiók Hálózata megalapítása felé. A kényszerű privatizáció miatt megszűnnek a körzeti rádiók. Ha sikerül is néhol a privatizáció, a magyar nyelvű műsorok az ötéves türelmi idő után nem valószínű, hogy fennmaradnak.

A szerbiai Művelődési- és Tájékoztatási Minisztériumban tárgyalva a miniszter szájából hangzott el, hogy a magánosításra azért van szükség, mert annyira túlméretezett a helyi tájékoztatás, hogy már fenntarthatatlan. A stúdiók együttműködésére lenne szükség, hogy olcsóbb legyen a műsorgyártás, vetette fel. Ez adta a hálózatosítás ötletét romániai példa alapján. A Kolozsvári Rádió, a Temesvári Rádió és a Marosvásárhelyi Rádió is több frekvencián sugároz. Lefedik Románia teljes magyarlakta területeit. Az átjátszóadók egy része amellett, hogy a központi stúdiók (Kolozsvár, Marosvásárhely, Temesvár) műsorait továbbítják, a nap bizonyos időszakaiban helyi jellegű programokat közvetítenek a központi tartalom helyett. Például a Temesvári Rádió aradi adótornyán napközben a temesvári stúdió adása hallható, este viszont 18.45 és 22.00 óra között az Aradi Stúdió önálló, helyi műsora szól helyi hírekkel és aktualitásokkal.

Vajdasági viszonyainkhoz igazítva a központi adó szerepét a Szabadkai Magyar Rádió tölthetné be, s azokban a közigazgatási körzetekben lehetne egy-egy stúdiót működtetni, ahol viszonylag jelentős számú magyar él: Zomborban, Temerinben, Nagykikindán és Nagybecskereken. A napi program fő részét Szabadkán készítenék azzal, hogy a közös műsorrészben mindegyik adó közreműködne, de naponta néhány órára, mikor szétválik az adóhálózat, a saját adótoronyról helyi műsort sugározna mind az öt stúdió. Egy ilyen rádióhálózatot már kb. 30 munkatárs közreműködésével működtetni lehetne, ami valóban csekély létszámnak számít.

Fontos, hogy a stúdióknak saját szerkesztéspolitikájuk lenne, ezzel is el lehetne kerülni a központosítást, annak lehetőségét, hogy a politikum egy-két személyre való nyomásgyakorlással korlátozza a tájékoztatás szabadságát.

És, hogy mit nyerne a Hálózat megalapításával a vajdasági magyarság? A szórványban jelenleg napi vagy heti egy-két órás magyar nyelvű műsor hallható. Egy ilyen rendszer megteremtésével napi 24 órás magyar műsor szólna az Újvidéki Rádió magyar adása mellett, s ezt a vajdasági magyarok legalább 80 százaléka hallgatni tudná.

(A Vajdasági magyar Rádióhálózat koncepciójáról bővebben a http://vajdasagimedia.club.hu/ oldalon lehet olvasni.)

Csak közös erővel tudjuk érdekeinket képviselni!

Természetesen a frekvenciák iránt nagy az érdeklődés, a hálózathoz pedig legalább öt 5 kilowattos adóra lenne szükség. Hogy ezt jogszerűen a magyar hálózat rendelkezésére bocsássák, ahhoz a magyar és a szerb kormány illetékeseinek az előzetes háttérmegegyezésére is szükség lenne.  Erre a 2016-os frekvencia újraosztáskor lenne lehetőség. Addig kellene a vajdasági magyar politikának, a Magyar Nemzeti Tanácsnak dolgoznia az elképzelésen és tárgyalnia a hazai illetékesekkel is, illetve a magyar kormány képviselőivel. Felvetődik, hogy lehetne-e még néhány helyi frekvenciához jutni Versec és Pancsova környékén, hogy az ottani magyarokat is bekapcsoljuk a hálózatba? Ez természetesen a lobbi tevékenység eredményességétől függ, reálisabb elképzelés az öt adó hálózatba kapcsolása.

A privatizáció azonban most, 2015. október 31-ig le fog zajlani. Mi történjen azon kollégákkal, akik utcára kerülnek? Félő, hogy új megélhetést keresnének és jövő ilyenkor már nem lenne kivel létrehozni a hálózatot. Nekik tudósítói munkaköröket kellene felkínálni, ezért meg kell kezdeni a vajdasági magyar médiapontok kialakítását.

Minden nagyobb magyar központban, beleértve a szórványt is, ki kell építeni egy-egy ilyen médiapontot. Ezek működhetnek magyar művelődési házakban, plébániákon, de akár magánházaknál is. Egy szerkesztőségi szobát, valamint egy hangszigetelt szobát kell kiépíteni megfelelő díszlettel, ahol rádiós- és televíziós műsorokat lehet rögzítni. Két-három újságíró dolgozhatna egy-egy ilyen médiaponton és tudósítaná a magyar lapokat, rádiókat és tévéket. Ezek működtetésében részt vennének az érintett médiaházak, illetve a helyi önkormányzatok pályázataik révén. Egy-egy ilyen médiapontban működnének a Vajdasági Magyar Körzeti Rádiók Hálózatának zombori, temerini, nagykikindai és nagybecskereki stúdiói is.

Egységben

A Vajdasági Magyar Körzeti Rádiók Hálózat az egységes magyar tájékoztatási rendszer része lenne. Teljessé tenné a magyar műsorkínálatot. A tartományi alapítású Újvidéki Rádió politikai, közéleti, művelődési és egyéb műsoraival szólna a közösséghez. Az MNT alapítású Rádióhálózat ugyanezt tenné családiasabb hangulatú és körzeti és helyi jellegű műsoraival, míg a Pannon Rádió fiatalosabb hangvételt kaphatna, s a 20-as és 30-as korosztályokra fókuszálna. Ezen rádiók együttműködnének egymással úgy, ahogyan az Újvidéki Rádió és Szabadkai Rádió most is teszi, de együttműködés képzelhető el főleg a médiapontok révén a nyomtatott sajtóval, vagy a televíziókkal is.