Választási hírek

A kérdés: hányszor voksolunk?

Kire fog szavazni az elnökválasztáson?

A www.magyarszo.rs olvasóinak szavazatai alapján

Szavazatok száma: 1062

Ljubiša Beli Preletačevićre: 140 (13,2 százalék)

Aleksandar Vučićra: 207 (19,5 százalék)

Saša Jankovićra: 380 (35,8 százalék)

Vojislav Šešeljre: 15 (1,4 százalék)

Vuk Jeremićre: 37 (3,5 százalék)

Valaki másra: 73 (6,9 százalék)

Nem fogok szavazni: 210 (19,7 százalék)

Az április másodikai államfőválasztás kampányát követve nem lehetett nem észrevenni, hogy a hatalmi koalíció jelöltje, Aleksandar Vučić jelenlegi kormányfő taktikát váltott tévés szerepléseiben, melyeket minden közvélemény-kutató fontosnak ítél meg a jelöltek népszerűsége szempontjából. Míg a kampány legelején a minőségi beszélgetéseknek aligha nevezhető „pinkes” interjúk domináltak, ahol a kormányfő nagyjából arról beszélt, amiről csak akart, minden műsorvezetői beavatkozás nélkül, sőt, műsorvezetői asszisztálás mellett, addig az utóbbi időszakot inkább a kimértebb televíziós megjelenés, a mélyebb interjúk, s ezek mellett a fokozottabb diplomáciai aktivitás jellemezte. Az előbbi kategóriába sorolható műsorok sora a leginkább azt a célt szolgálja, hogy „jól érezze magát a néző”. A kormányfő így a múltat megjelenítő anekdotákkal szolgált, övön aluli ütéseket is mért jelen nem lévő, így válaszolni sem tudó politikai ellenfeleire. Megtudhattuk az egyik műsorból azt is, hogyan játszotta a bombázások idején a kormány épületében a Rizikó nevű stratégiai társasjátékot, s hogyan győzte le Vojislav Šešeljt, akivel akkoriban még ugyanannak a pártnak a tagjai voltak. A radikális pártvezér – ma is elnökjelölt – mégsem tűrte, hogy vesztésre álljon, s így egy közeli bomba becsapódását kihasználva felborította az asztalt és közölte: így nem lehet játszani. Az utóbbi bő egy hetet a komolyabb gazdasági elemzések, a Pénzügyi Tanáccsal való szembesítés, az ország jövőjével foglalkozó elmélkedések határozták meg.

Nem tudni, köze lehet-e ennek ahhoz, hogy némileg megváltoztak a felmérések által közölt eredmények, s noha a kampány kezdetekor még 57 százalékos elsöprő győzelmet is jósoltak a Szerb Haladó Párt első emberének, az utóbbi napokban visszafogottabbá váltak ezek a jóslatok, s 50 százalék körüli eredményt jeleztek előre. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy Aleksandar Vučić fölénye még a legutolsó felméréseket alapul véve is óriási, hiszen a soron következő jelöltnek alig tíz százalék feletti a kutatások szerinti várható teljesítménye. Ugyanakkor, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a tét nem kicsi, hiszen az ötven százalékig hiányzó akár egy szavazat is azt jelenti, hogy második fordulót kell tartani húsvétkor. A választás nagy kérdése tehát az, hogy Vučićnak sikerül-e már az első fordulóban „mindent vinni”, vagy képes lesz rá a legerősebb ellenzéki jelölt – a mai felmérések szerint Saša Janković –, hogy keresztbe tegyen ezeknek a számításoknak, s meghosszabbítsa a választási küzdelmet. A politikai elemzők szerint egy esetleges második forduló nagyobb veszélyt hordoz magában a hatalmi jelöltnek, hiszen szavazásra buzdíthatja azokat, akik mindenképpen változást akarnak az államapparátus élén, nem eléggé motiváltak azonban arra, hogy már az első körben kifejtsék ebbéli véleményüket. S bár minden kimutatás Vučićot nevezte meg győztesnek az esetleges második fordulóban is, sokan érvelnek azzal, hogy a két forduló közötti kampányon ilyenkor rengeteg múlhat. Kérdés marad tehát egyelőre, hogy a Tomislav Nikolić jelenlegi államfőt nyugdíjaztató döntés valóban olyan kitörésszerű sikert hoz-e, mint arra a pártban számítottak, vagy így is meg kell harcolni a győzelemért április 16-án.

A vajdasági magyarok körében lesznek olyanok, akik megfogadják majd a Vajdasági Magyar Szövetség tanácsát és Vučićra voksolnak, de – mint ahogyan azt körkérdésünk eredményei is bizonyítják – bőven lesznek olyanok is, akik nem tudnak azonosulni a haladó párti vezető politikájával, vagy annak politikai előéletével, s inkább az ellenzék jelöltjének sorszámát keretezik be a szavazólapon. A VMSZ azzal érvel, hogy a jövőbe kell tekinteni és annak alapján kell meghozni a döntést, amit a miniszterelnök eddig a magyarok érdekében megtett. Ez azonban, úgy tűnik, nem tud mindenkit meggyőzni, s lesznek másként szavazók, lesznek otthon maradók is.

A lassan mögöttünk álló kampány ugyan nem volt unalmas, a kreativitás hiányát azonban mindenképpen igazolni tudta. A választási jelmondatok több jelöltnél is az „erősebben, jobban” felkiáltásokban merültek ki. Nem tudni, hiány van-e Szerbiában marketing-szakértőkből, esetleg ilyen szakértők állapították-e meg, hogy jobb szlogenek sem hatnak ki különösebben a bizonytalan szavazókra… Az elmúlt hetek szórakoztató jellegét azért erősíteni tudta Ljubiša Preletačević Beli paródiakampánya és annak szellemében tett élcelődő nyilatkozatai.

Nem is számít igazi évnek nálunk az, amelynek során legalább egy választás ne lenne. A már több helyütt elhangzott megállapítás talán jövőre érvényét veszíti, mert – eltekintve a helyi szinteken esedékes megmérettetésektől – 2020-ig állítólag most már nem lesznek választások. Hacsak nem jön valami újabb meglepetés.