Választási hírek

Kókai Péter: Korszakváltás előtt a vajdasági magyar politika

Interjú a Magyar Mozgalom társelnökével

Napjaink kisebbségi közéletét a Magyar Mozgalom (MM) és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) folyamatosan zajló politikai párharcai teszik egyre feszültebbé a választások előtt kevesebb mint két héttel. Mára kihirdették a Magyar Mozgalom tartományi és önkormányzati listáit, a legtöbb szinten a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségével (VMDK) és a Horvátok Demokratikus Közösségével (DZH) közös koalícióban. Az MM színeiben olyan közéleti személyiségek kampányolnak, mint a Magyar Nemzeti Tanács korábbi elnökei: Korhecz Tamás és Józsa László, Szabadka jelenlegi polgármestere, Maglai Jenő, a Népszínház színészeinek zöme, egyetemi tanárok és újságírók. A nyáron megalakult civil szervezet egyik kevésbé gyakran megszólaltatott társelnökével, Kókai Péter újságíróval Zentán beszélgettünk.

II. Közgyűlésén döntött a választásokon való indulás mellett az önmagát ma is civil szervezetként deklaráló Magyar Mozgalom. Mi volt az ok?

- A két kulcsszó, amit akkor is kiemeltem, az elégedetlenség és a tenni akarás. Az elégedetlenség nyilván valamivel szemben fogalmazódik meg: a jelenlegi állapotainkkal, a jelenlegi politikai életünkkel, a pártalapú foglalkoztatással, a kontraszelekcióval, a perspektívanélküliséggel... Minden egyes falu, város, tanya magyar lakosa érzi ezt az elégedetlenséget, sajnos mára tömegjelenséggé vált. Ez önmagában még nem lenne elég, ha nem párosulna tenni akarással. A Magyar Mozgalom létrejötte, eddigi tevékenysége, jelenléte és az említett döntése is, miszerint tevékenyen szeretne a társadalmi és politikai közélet részesévé válni, erről a tenni akarásról tanúskodik.

Melyek voltak azok az események, amelyek ezt az elégedetlenséget felszínre hozták? Mi volt a gyújtópont?

- Ha most visszatekintünk a szinte napra pontosan egy év kronológiájára, akkor a tavaly áprilisban megjelent Korhecz-interjú, amely a korábbi nagy szélcsendhez viszonyítva bombaként robbant a közéletben, hiszen szokatlan nyíltsággal és őszinteséggel szólt a közállapotokról, elindított egy folyamatot, amely során több más ember is meg mert szólalni, kinyilvánítani a véleményét. Vajdaság több településén sok kis tábortűz gyúlt fel a sötét éjszakában. Az első láng a Népszínház színészeinek tiltakozása és a Második nyilvánosság létrejötte, ami példanélkülinek nevezhető a mi vajdasági magyar közéletünkben: egy Facebook-csoport társadalmi tényezővé, sőt, közéletet befolyásoló tényezővé lépett elő. A Magyar Nemzeti Tanács üléseit elnézve észrevehettük, hogy ott is vannak alternatív hangok. Varga László megnyilvánulásaiból kiderült, hogy a VMSZ-ben is vannak a tömbszólamon kívül más hangok is. Majd a Magyar Szón belüli elsöprő egyszólamúságot nehezen viselő újságírók egy csoportja is elkezdte hallatni hangját. Ezek és más csoportok pedig spontán egyfajta elégedetlen tömeggé álltak össze.

Az MM ellen megfogalmazott egyik kritika szerint szembemennek a korábbi álláspontjukkal a tavaszi választásokon való részvétellel.

- A Magyar Mozgalommal kapcsolatban két dolgot tartok fontosnak hangsúlyozni, mindkettőben következetesek vagyunk a mai napig. Az egyik az, hogy nem vagyunk párt. Kezdetben előszeretettel sózták ezt ránk különféle jelzőkkel ellátva, a szélsőjobboldaltól kezdve a balliberálisig már mindenféle „párt” voltunk mi. Ennek az igazságértéke nulla, civil szervezetként vagyunk bejegyezve a mai napig. A másik, hogy az első pillanattól mondtuk, hogy vannak politikai célkitűzéseink. Nem úgy határoztuk meg magunkat civil szervezetként, mint aki a politikai közéletben semmilyen módon nem kíván részt venni. Elmondtuk, hogy vannak célkitűzéseink, terveink, programunk, aminek szerves részeként értelmezhető a választásokon való indulás.

 

A VMSZ alelnöke, Fremond Árpád a választók átverésének nevezte, hogy a magyar alternatívaként meghatározott MM-VMDK lista egy horvát párttal közösen indul a választásokon. Hogyan reagál erre?

- Nagyon nehezen követhető a számomra a VMSZ ebbéli kommunikációja és gondolkodásmódja, amelyik egyik oldalról azt mondja, és előre kihirdeti, hogy a Szerb Haladó Párt az ő szövetségesük minden szinten, tehát egy nevében is szerb jelzőt viselő országos párttal vannak szövetségben. Sőt, mint a világ legtermészetesebb dolgát, ezt el akarja fogadtatni mint egy pozitív és követendő dolgot a magyar választóbázis teljes egészével is. Aztán amikor neki nem felel meg, fordít egyet a retorikán, és megvádolja a Magyar Mozgalmat, hogy lám-lám, ők nem a Szerb Haladó Párttal, hanem egy horvát párttal álltak össze. Tehát: az magyar érdeket szolgáló cél és üdvös dolog, hogy az egy magyar párt összeáll egy szerb párttal, az viszont elítélendő, egyenesen bűn, hogy egy másik magyar polgári szervezet összeáll egy horvát párttal? Ez a logika számomra követhetetlen.

Amikor a VMSZ előre kihirdeti, hogy minden szinten szövetségese a Szerb Haladó Párt, akkor azzal felszólítja a teljes magyar választóbázist, hogy tekintse szövetségesének Aleksandar Vučićot. Azt az Aleksandar Vučićot, aki 1998 és 2000 között a Marjanović-kormányban, tehát az 1999-es NATO-bombázások alatt volt tájékoztatási miniszter, és ebben a minőségében büntette a szabad sajtót, mindazokat akik meg mertek mukkanni súlyos dinár milliók sokaságával. Ez az Aleksandar Vučić bizonyítottan a sajtószabadság eltiprója. Ezt az embert kellene nekem szövetségesnek tekintenem. Ezt én sajtósként nem tudom elfogadni és lenyelni sem.

Mit kínál a Magyar Mozgalom a támogatóinak? Mi áll a programban?

- Egy veretes és tartalmas programot fogalmaztunk meg. Messze kimerítené ennek az interjúnak a lehetőségeit, hogy akár kivonatosan is megpróbáljam mindezt ismertetni. Ezért kérek mindenkit, hogy ismerkedjen meg a programunkkal a Magyar Mozgalom honlapján. A legfontosabbakat kiemelném: az egyik a pártalapú foglalkoztatás felszámolása, amit mindenki a saját bőrén is tapasztalhat, nem számít a szaktudás, nem számít a diploma, egyedül a párthűség. Lehet, hogy ebből haszna van annak, aki ilyen alapon kapott munkát, de egy közösség számára végzetes. A pártalapú foglalkoztatás rákfenéjét fel kell számolnunk a túléléshez. A másik egy rokon téma, a különböző országos és nemzetközi pályázati rendszerek, ahol a pártalapú odaítélés ugyanúgy elharapózott. Ezeket a pályázati rendszereket szeretnénk tisztává és átláthatóvá tenni, hogy csak a jó ötlet, csak a jó projektum, csak a jó üzleti terv legyen a döntő szempont, ne pedig a pályázó kiléte és a politikai háttere.

A Magyar Mozgalom másik két társelnöke sajtótájékoztatón számolt be arról, hogy a támogatóikat és tagjaikat változatos méltánytalanságok érték az MM-tagság miatt. Hogyan tudnak gátat szabni a megfélemlítésnek?

- Sokféle módon megtapasztaltuk azt, hogy a nyomásgyakorlás, a megfélemlítés, zsarolás, a munkahely elvesztésével való fenyegetés mind-mind jelen van annak érdekében, hogy a Magyar Mozgalom ne tudjon gyökeret verni, minél kevesebb tagja, aláírója, szimpatizánsa, szavazója legyen. Azt gondolom, hogy ez egyértelműen a félelemről árulkodik a VMSZ részéről. Természetesen egyetlen embert sem ítélek el azért, mert emiatt megijedt vagy meggondolta magát. A túlélés egy nagyon fontos imperatívusz. Aki úgy gondolja, hogy a túlélés érdekében enged a nyomásnak, azt én emberileg nem ítélhetem el. Magát a jelenséget viszont elítélem. Másfelől, nem vagyok meggyőződve arról, hogy a VMSZ ezzel a módszerrel azt éri el, amit el szeretne érni, mert a vajdasági magyar embernek is van önbecsülése és van méltósága. Ha nem is érzi magát elég bátornak, hogy nyíltan szembemenjen a többségi hatalommal, de valamilyen módon megsértették önérzetében, és meglehet, hogy ez éppen a Magyar Mozgalom szavazatává fog válni. Nagyon sok ilyen szóbeli megnyilatkozást hallottam itt Zentán, ahol intézményes szinten folyt a nyomásgyakorlás. Ismerősömet idézem: „Azt mondták, hogy XY-nak alá kell írni, de majd a szavazófülkében én döntöm el, hogy kire szavazok”. Ha ez tömegjelenséggé válik, akkor talán a VMSZ is be fogja látni, hogy téves lóra tett, illetve meglehetősen rossz taktikához folyamodott.

Mekkora kárt okozott a Magyar Mozgalomnak a köztársasági lista elutasítása és mi áll a háttérben?

Az, hogy politikai kárt okozott, kétségtelen. Az, hogy mekkorát, ki fog derülni az előttünk álló napokban, én nagyon remélem, hogy minimálisat. Azt ugyanis senki nem gondolhatja komolyan, hogy mi szándékosan mentünk bele egy ilyen zűrös helyzetbe, aminek ez lesz a végkifejlete. Ezért is érezzük úgy, hogy inkább áldozatai vagyunk a történetnek, mintsem a kreálói. Valaki(k) Belgrádban hamisítottak, ezzel bűncselekményt követtek el, és hogy ki(k) és miért, azt lehet, hogy egy szép napon majd megtudjuk, de az is lehet, hogy soha. Mindenesetre a dolog már a rendőrség kezében van, mi fellebbezést nyújtottunk be a Köztársasági Választási Bizottságnál, és miután az elutasította a beadványunkat, az illetékes bírósághoz fordulunk. A jogi utat tehát végigjárjuk, összeesküvés-elméletekbe pedig nem szeretnék belebonyolódni.

Amit viszont még el szeretnék mondani ezzel kapcsolatban, az az, hogy – hangozzék bármilyen nevetségesen, és gúnyolódjon rajta, ki hogy akar ‒, a köztársasági jelöltállítás és aláírásgyűjtés folyamatát én egy sikerélményként éltem meg, a végeredménytől függetlenül. Az, hogy egy kicsit több mint fél évvel ezelőtt megalakult civil szervezet eljutott odáig, hogy sok-sok ezer ember támogassa mindazon megfélemlítések, nyomásgyakorlások ellenére, amelyekről az előbb beszéltünk, azt jelenti, hogy az MM gyökeret vert a vajdasági magyar társadalomban. Lehet, sőt, valószínű, hogy politikusi szemmel nézve ez kudarc, de én, amikor azt láttam, hogy egy hatalom, pénz, paripa nélküli civil szervezetként kivívtuk ennyi ember szimpátiáját, sőt, kiállását, nekem az már egy sikerélmény volt. Innen és ezúttal is szeretném megköszönni mindenkinek a támogatását és az aláírását. Nem volt hiába.

Mi lenne az Önök számára jó eredménynek elkönyvelhető választási végkifejlet, és milyen lehet majd az együttműködés a többi politikai erővel, akár a VMSZ-szel?

- Vártam egy erre vonatkozó kérdést, amire minden valamire való politikus kitérő választ adna, nem menne bele találgatásokba. Én nem vagyok politikus. Tényszerűen a következő a helyzet: a Magyar Mozgalom önkormányzati listái indulni fognak Szabadkán, Zentán, Magyarkanizsán, Óbecsén, Topolyán, Kishegyesen, sok más önkormányzatban az MM tagjai rajta lesznek más listákon, 10-es sorszámmal indulunk a tartományi választásokon. A Magyar Mozgalom tehát jelen van egész Vajdaságban. A jóslatom ennek alapján pedig az, hogy április 24-e után a vajdasági magyar politikai közélet kétpólusúvá fog válni. Világosan látszik, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség a választások után nem fog eltűnni a politikai porondról, nem is cél az, hogy az ebben a pillanatban legerősebb magyar politikai párt eltűnjön, és legyengüljön a magyar politikai érdekképviselet. Viszont az is világosan látszik, hogy az a fajta VMSZ-es retorika, miszerint az almásládában vannak a férges almák, amit ki kell tisztítani, és ezt a Magyar Mozgalmat le kell söpörni a porondról, ez sem fog sikerülni. A Magyar Mozgalom április 24-e után is lesz. Hídfőállásokat fogunk kiépíteni, bázisaink lesznek, jelen leszünk. Még egyszer hangsúlyozom: kétpólusúvá fog válni a vajdasági magyar politikai közélet, és el kell, hogy jöjjön az a nap, amikor ez a két oldal leül egymással és megbeszéli, hogyan tovább.