Ülésről ülésre

Korhecz Tamás: Ülésről ülésre 3.

Tekintettel arra, hogy a nyár folyamán már négy parlamenti ülést tartott az új összetételű képviselőház, mihamarabb szeretném utolérni magam, ezért az első három ülés parlamenti naplóját az alábbiakban közlöm.

2. rész - Két ülés egy nap

A parlament második ülését június huszadikára hívta össze a házelnök. A tartományi közigazgatásról szóló képviselőházi rendelet módosítása és a házbizottságok megválasztása szerepelt napirenden. Országos és tartományi szinten is a szokásjog része, hogy a kormányok megválasztása előtt, jószerivel azzal egyideűleg módosítják a közigazgatás szervezetét. Ekkor, az előzőleg megejtett politikai megálapodásokkal összhangban törvényben, illetve a tartományi szinten rendelettel újraszervezik a minisztériumokat (tartományi titkárságokat). Tudni kell, hogy a legfontosab közigazgatási szervek élén országosan és tartományi szinten is kormánytagok, politikusok állnak, ezért a kormányok megválasztása és a közigazgatás átszervezése közvetlenül összefügg. Az átszervezést formálisan mindig azzal indokolják, hogy a választásokon legitimált új kormánytöbbség, a kormányprogram sikeres és hatékony végrehajtása érdekében prioritásaihoz alakítja a közigazgatási szerveket. Az átszervezés azonban nem mindig ilyen ésszerű megfontolások által vezérelt intézkedés, gyakran a gombhoz varrják a kabátot. Nemritkán fordul elő, hogy a koalíciós partnerek „étvágyának” kielégítése vagy éppen megfékezése érdekében választanak szét, olvasztanak egybe közigazgatási szerveket. Ez persze szakmai szempontból káros és sokszor hátráltatja a közigazgatás hatékony munkáját, amely elsősorban a jogszabályok és kormányprogram hatékony gyakorlati végrehajtásából és a szakmai döntéselőkészítésből áll. A közigazgatás munkájára károsan hatnak a gyakori átszervezések, pártpolitikai megfontolású reformok. Pontosan erről szóltam a vitában is. Ahogyan egyetemi hallgatóimnak is már az első előadásaimon kifejtem, a parlamenti vitában is elmondtam, hogy a felkészült közigazgatás a hatékony, jól működő állam alappillére. Nincs jó törvénykezés, nincs eredményes kormány jó közigazgatás nélkül. Szerencsére, a beterjesztett módosítások nem állítják feje tetejére az eddigi közigazgatást, sok szempontból felfedezhetőek a folytonosság jegyei, amit meg kell dicsérni. A leglényegesebb változás, hogy szociális és egészségügyi terület ezentúl két, külön tartományi titkársághoz tartozik majd, amivel tizenegyről tizenkettőre nő a tartományi titkárságok száma. Ezen túlmenően néhány titkárság elnevezése is módosul. Ugyancsak érdemi változás, hogy némileg csökken a VMSZ által hagyományosan vezetett Oktatási, közigazgatási, jogalkotási és nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi titkárság hatásköre. Az új rendelet értelmében az egyházakkal való együttműködés ezentúl nem a Nyilas Mihály vezette tartományi tárcához tartozik majd, hanem a művelődési és tájékoztatási titkársághoz. Emlékeztetőül jegyzem meg, hogy ez a terület 2000 óta mindig, a leggyakrabban csak kisebbségi titkárságnak nevezett tárcához tartozott, amit folyamatosan a VMSZ tisztségviselői vezettek (tíz éven keresztül jómagam). Így maradt ez 2011 ben is, amikor a közigazgatás átszervezésekor összevontak, két a VMSZ által irányított tárcát, a kisebbségi-közigazgatási és az oktatási titkárságokat. A mostani változások ugyan lényegi változást nem hoznak, ez szerencsés, de az is nyilvánvaló, hogy az új koalíciós partnerek tovább csökkentették a VMSZ, de lényegében a magyar politikai érdekképviselet egyébként is folyamatosan csökkenő kormányzati befolyását. 2004-ig három tárcánk volt a tartományi kormányban (kisebbségi-közigazgatási, gazdasági és oktatási) 2004 és 2008 között négy (ebben az időszakban a környezetvédelmi tárcát is a VMSZ vezette), 2008 és 2011 között ismét három (kisebbségi, gazdasági és oktatási, belértve a felsőoktatást is). 2011-ben a VMSZ a reform következtében elveszítettr a felsőoktatás területét, 2012-ben pedig a gazdasági tárcát is. Azóta mindössze egy VMSZ-es tagja van a tartományi kormánynak, aki alelnökkként vezette, a szakmai szemontból indokolatlanul terebélyes és eklektikus oktatási, közigazgatási, jogalkotási és kisebbségi titkárságot. Ezt a mára minimalizált magyar kormányzati befolyást kurtította meg csekély mértékben a mostani átszervezés azzal, hogy a VMSZ, a továbbiakban már nem fogja felügyelni a történelmi egyházakkal való kapcsolattartás és együttműködés területét és az ezzel összefüggő költségvetési eszközöket. A magyar politikai érdekképviselet csökkenő kormányzati befolyásának több oka is van, a tendencia egyrészt azzal függ össze, hogy a VMSZ, választásról-választásra egyre kevesebb mandátummal rendelkezik a tartományi képviselőházban, azaz a kormánytöbbségen belül egyre kisebb relatív súllyal rendelkezik. A kormányzati befolyás csökkenésére az is hatással volt, hogy a VMSZ 2008-tól, immár harmadik ciklusban a házelnöki tisztséget is ellátja. Mivel 2012-től a VMSZ már nem a mérleg nyelve a házelnöki tisztség megtartása csak úgy vált lehetővé, hogy a VMSZ részben feladja erőteljes jelenlétét a végrehajtó hatalomban. A vajdasági parlament elnöki tisztsége ugyan a legmagasabb politikai tisztség a tartományban, de a magyar közösség érdekeit elsősorban a kormányban lehet hatékonyan érvényesíteni. A nép nyelvén: valamit valamiért!

Nyolcvan igen szavazattal elfogadtuk a közigazgatásról szóló rendelet módosítását, ezúttal Csonka Áron képviselőtársammal a kormánytöbbséggel szavaztunk. Az ülés hátralévő részében nagy szavazattöbbséggel megválasztottuk a házbizottságok elnökeit és tagjait. A házelnök alig másfél óra munka után berekesztette az ülést és 13 órára összehívta a parlament harmadik ülését, amelyen a kormány megválasztása szerepelt napirenden.

A Statútum és az ügyrend értelmében a kormányfő-jelölt személyére a házelnök tesz javaslatot, tehát ellátja azt a feladatot is, amelyet országosan a köztársasági elnök lát el. Ebbe a jogi képletbe nehez illeszthető bele az, hogy a parlamenti ülés előtt néhány nappal Aleksandar Vučić bejelentette, hogy ő, mármint a Szerb Haladó Párt elnöke eldöntötte, ki lesz az új tartományi kormányfő. Ezzel kissé kellemetlen helyzetbe hozta a vajdasági házelnököt, hiszen jogilag csakis ő jelölheti ki a tartományi kormányalakító személyét, ő hívhatja össze a parlament ülését. Az persze természetes, hogy ebben a kérdésben a házelnök nem önállóan dönt, döntését meghatározza a legerősebb kormánypárt döntése, de szerintem az intézményeket és jogokat legalább annyira tiszteletben kellene tartani, hogy ne ütközzön ki úton-útfélen, hogy Szerbiában minden politikai kérdésben egy ember szava a döntő – akárhogy rendelkezzen is a jog. Pásztor István alaposan megindokolta Igor Mirović jelölését, nem volt szűkmarkú, amikor a jelölt rátermettségét méltatta. A javaslat beterjesztését követően Igor Mirović ismertette kormányprogramját és kormánytagokra vonatkozó javaslatait. Közállapotainkat és politikai kultúránkat hűen tükrözi, hogy a vajdasági képviselők az ülés előtt nem kapták kézhez, sem a kormányprogramot, sem a kormánytagok életrajzát. Meg kell jegyeznem, ez nem a Szerb Haladó Párt négyéves regnálásának eredménye. Ma is elevenen él bennem a tíz évvel ezelőtti alkotmányozás története, amelynek során az akkori pártvezérek oly mértékben kiskorúsították és alázták meg a parlament intézményét, a népképviselők tekintélyét, hogy az máig sem lett überelve. Akkor ugyanis a pártvezérek által hirtelen véglegesített alkotmányszöveget úgy szavazták meg a képviselők, hogy az ülés kezdete előtt nem olvashatták el az alkotmányszöveget, sőt a nyúlfarknyi vita során a képviselők egy része ki sem bontotta az ülés elején kiosztott borítékokat az alkotmány szövegével. Szóval, ezek után nem kellene túlságosan megütközni azon, hogy a képviselőkkel csak szóban ismertették az új kormánytagok személyét. A javasolt tizenhárom kormánytag és alelnök személyéről sokat lehetne írni, ezúttal csak annyit jegyeznék meg, közöttük mindösszesen egy tartozik valamelyik vajdasági nemzeti kisebbséghez, és mindössze egy nő. Ezen szempontokat figyelembe véve 2000 óta ilyen aránytalan kormánya még nem volt a Vajdaságnak. Jellemző, hogy a médiánk erről sem számolt be...

Az ismertetett kormányprogram alapos és terjedelmes volt. Mirović részletesen ismertette azt a tíz területet, amelyen komoly kormányzati beavatkozásokat kíván eszközölni. A beszédben folyamatosan visszatérő motívum volt a gazdaság serkentése, a nagy, kiemelt gazdaságélénkítő beruházások támogatása, a hatalmi szintek együttműködése a programok kapcsán. Becsületére legyen mondva, részletesen szólt a vajdasági multikulturalizmus védelméről, a kisebbségi jogokról és a nemzetiségi egyenrangúságról is. Mirović azt sem hallgatta el, hogy a vajdaság pénzelésének kérdése továbbra is megoldatlan és, hogy, azt sürgősen szabályozni kellene. Noha nem volt teljesen mentes a populizmustól, egészében véve a kormányfő-jelölt beszéde egészen tartalmasnak tűnhetett, de... a kormányfő egyetlen szót sem szólt a Vajdaság katasztrófális demográfiai helyzetéről, amely korlátot szab minden gazdasági fellendülésnek. Továbbá, az sem mellékes, hogy a kormányfő beszédében folyamatosan kerülte annak a kifejtését, hogy a jelenlegi jogi és pénzügyi kereteken belül, konkrétan miben tehet a tartományi hatalom többet és mást annál, amit eddig tett a gazdaság élénkítése érdekében. A beruházásokat és gazdasági fellendülést nagyrészt a makrogazdasági mutatók és kilátások, a beruházásösztönző támogatások, az olcsó szakképzett munkaerő jelenléte, másrészt korrupció alacsony szintje befolyásolja kedvezően. Ezeken a területeken a tartománynak alig vannak hatáskörei, ezek nélkül az egész kormányprogram egy színdarabra hasonlít.

Néhány órás vita után, a kormányfő-jelöltről, a kormányprogramról és a kormány összetételéről egyszerre szavazott a Képviselőház. A kormánytöbbséghez tartozó 81 képviselő igen szavazataival Vajdaság új kormányt kapott. Erre a kormányra, Csonka Áronnal nem szavaztunk.

(Megjelent a Családi Kör hetilap 2016. szeptember 15-i számában)