Ülésről ülésre

Korhecz Tamás: Ülésről ülésre 2.

Tekintettel arra, hogy a nyár folyamán már négy parlamenti ülést tartott az új összetételű képviselőház, mihamarabb szeretném utolérni magam, ezért az első három ülés parlamenti naplóját az alábbiakban közlöm.

1. rész  - Elnökválasztás előzményekkel - 2016 június 2: a vajdasági parlament alakuló ülése

A vajdasági parlament első, alakuló ülését Pásztor István  június 2-ára hívta össze. A képviselőházba egyedül érkeztem meg, fél órával az ülés kezdete előtt. Képviselőtársam, Csonka Áron halaszthatatlan okok miatt nem tudott jelen lenni.  Így kissé magányosan, elvarázsolva, emlékeim tengerében lubickolva, vegyes érzésekkel léptem be  a fehér márványpalotába. 2000 és 2010 között, eddigi életem talán legdinamikusabb és legtermékenyebb tíz esztendeje kötött az újvidéki  Báni Palotához. Képviselőként, a Végrehajtó Tanács (később Tartományi Kormány) tagjaként és alelnökeként aktív alakítója lehettem a vajdasági autonómiának, a kisebbségek védelmének, a  jogrend kiépítésének. Nyomon követhettem a nagy remények és a nagy csalódások időszakait, láttam remek eszméket elvérezni az emberi gyengeségek oltárán, láttam, hogyan hasonlottak meg őszinte szándékú politikusok és hogyan áldozták fel  eszméiket a politikai túlélésük érdekében. Hat évvel ezelőtt, amikor harmadik mandátumon közepén önként mondtam le a kormánytisztségről, úgy hagytam el a márványpalotát, hogy soha többé nem térek vissza oda. Nem hittem abbab, hogy politikusként valaha viszont látom a képviselőház üléstermét.  Mégis, merőben más helyzetben ugyan, de hat év kihagyás után újra képviselő lettem. Ezúttal is magyar emberek akaratából lettem képviselő, de először fordult elő, hogy nem a legnagyobb magyar párt, a VMSZ támogatásával kerültem tisztségre, és az is először fordul elő, hogy ellenzékiként leszek képviselő. Ez az új helyzet részben korlátozza lehetőségeimet, másrészt új, szélesebb mozgásteret, őszintébb képviseletet tesz lehetővé. Ellenzékiként, a képviselő alig-alig befolyásolhatja a törvénykezést, a költségvetési pénzek elosztását, az intézményvezetők megválasztását,  a kormánypolitika alakulását. Még annyira sem, mint a kormánytöbbség legszürkébb képviselője. Mindazonáltal, mostani helyzetem új lehetőségeket is teremt.  Egyrészt kendőzetlenül, őszintén mondhatom el véleményemet a napirenden szereplő javaslatokról, leleplezhetem a kormányzó többség döntéseinek gyengeségeit, visszásságait és ellentmondásait.  Nem kell a koalíciós kormányzati lojalitás, a politikai bársonyszékek féltése érdekében álságosan és cinkosan hallgatnom, azonosulnom, esetenként vállalhatatlan jelöltekkel, csúsztatásokkal és sumákolással.  Ennek köszönhetően elláthatom azt az ellenőrző, egyensúlyteremtő  szerepet, amely a demokráciában éppen a közvetlenül választott képviselők feladata,  azon belül is elsősorban az ellenzéki képviselőké.

De térjünk vissza magára az ülésre, amely némi késéssel kezdődött.  Tošković korelnök a főtitkár hathatós segítségével aránylag olajozottan vezényelte le az ülést. Az arra létrehozott bizottság hitelesítette mind a 120 képviselő mandátumát, közöttük a kilenc magyar nemzetiségű képviselő  mandátumát is. Hatan a VMSZ, ketten a Magyar Mozgalom – VMDK, egy pedig a Szerb Haladó Párt képviselője. Zárójelben  jegyzem meg, hogy a többpárti választások bevezetése óta most van legkevesebb magyar képviselője a vajdasági parlamentnek – erről tudtommal egyetlen médiatudósítás sem számolt be...

A mandátumhitelesítés simán ment, amivel megteremtődtek a feltételek a házelnök megválasztásához.  Senkit sem ért meglepetésként, hogy a választásokon abszolút többséget szerzett Szerb Haladó Párt és jövendő koalíciós partnerei formálisan is Pásztor Istvánt, a VMSZ elnökét, újraválasztott képviselőt és az eddigi házelnököt jelölték az elnöki tisztségre. Pásztor jelölését Igor Mirović, akkor még képviselőként indokolta meg szenvtelen beszédében. Noha az Alkotmány értelmében a házelnök a legmagasabb rangú vajdasági tisztségviselő, a napirendi ponttal kapcsolatban alig akadt vitára jelentkező, voltak frakciók, amelyek egyáltalán nem vettek részt a vitában. Szólásra jelentkeztem, és tételesen kifejtettem, hogy szerintem milyen feltételeknek kell eleget tennie a képviselőház jövendő elnökének. A házelnöknek szakmailag felkészültnek kell lennie, megfelelő politikai tapasztalattal kell rendelkeznie és méltónak kell lennie erre a kitüntető tisztségre. Pásztor István ügyes, életre való politikus, több mint húsz éve  folyamatosan magas politikai tisztségeket tölt be,  politikusi  felkészültsége és kapcsolatrendszere már-már predesztinálja a házelnöki tisztségre, csakhogy meggyőződésem szerint mindezek ellenére teljességgel méltatlan arra, hogy a képviselőház elnöke legyen.  Ennek oka egyszerű, a házelnök a legmagasabb vajdasági képviseleti szerv elnökeként minden vajdasági polgár elnöke, tetteivel nyilatkozataival ezt kellene képviselnie. Ezzel szemben 2015-ben és 2016-ban  Pásztor István, a képviselőház elnökeként arra is képtelennek bizonyult, hogy a vajdasági magyarok képviselőházi elnöke legyen, nem hogy minden polgáré, nemre és nemzetiségre való tekintet nélkül. A régi-új házelnök  többször is rothadt almáknak, nemzetellenes romboló elemeknek, félresöprendő törmeléknek nevezte a Magyar Mozgalom tagjait, de másokat is, akik bírálni merészelték autokrata politikai intézkedéseit. Szavaimat ugyan mindenki feszült figyelemmel kísérte a teremben, sokan egyetértéssel bólogattak még a kormánytöbbség soraiból is, de ez nem változtatott a lényegen. Pásztort a kormánytöbbség és a Szerb Radikális Párt képviselői 91 igen szavazattal házelnökké választották.

Az elnöktől eltérően, a hét alelnök megválasztása széles egyetértésben történt, hiszen minden palamenti frakció javasolhatott alelnököt. Magam is megszavaztam a jelölteket, habár egyik-másik jelöltről keveset tudtam, de egyúttal semmi olyat, ami kizárná a megelőlegezett bizalmat. Az is motivált, hogy a javaslatok széleskörű konszenzussal születtek meg, ez pedig erősíti a demokráciát.  Sokak szerint ebben az országban a legjobb tisztség éppen a vajdasági parlament alelnökének lenni. Kiemelt bér, kabinet, titkárnő, reprezentáció, szolgálati gépkocsi mindenkinek jár, felelősség pedig alig-alig. Átlagosan havonta ülésezik a képviselőház, egy-egy napot. Az ülésvezetést a házelnök csak nagy ritkán engedi át a hosszú elnöki asztalnál felsorakozott alelnököknek, akkor is szinte kizárólag csak a legnagyobb kormánypárt soraiból érkező alelnöknek. Szóval, ha valaki igazán nyugis politikai tisztségre vágyik, sok előjoggal,  célozza meg ezt a tisztséget. Az új főtitkár, valamint az adminisztratív és mandátumügyi  bizottság tagjainak megválasztása után a házelnök valamivel egy óra előtt berekesztette az új összetétetelű parlament alakuló ülését.

(Megjelent a Családi Kör hetilap 2016. szeptember 8-i számában)