Sajtóvisszhang

A múlt héten ifj. dr. Korhecz Tamás, az MNT volt elnöke és dr. Varga László VMSZ-es parlamenti képviselő a Vajdaság Ma hírportálon megerősítette a hírt, mely szerint Vajdaságban alakulóban van egy új, nem kormányzati, magyar szerveződés, melyet Magyar Mozgalomként emlegetnek. Erről kérdeztük Kalmár Zsuzsa színművésznőt és Zsoldos Ferenc történelemtanárt, a 2005-ben megalakult Civil Mozgalom egyik alapítóját.

„A bátorság az, amit táplálni kell”

Kalmár Zsuzsa:
— Örülök neki, hogy elindul egy ilyen szerveződés, amelyhez a közélet számos területéről csatlakoznak olyan emberek, akiknek saját gondolataik vannak, egyszersmind toleránsak a mások gondolataival szemben. Számomra — mint lassan háromgyermekes anyának — nagy biztonságérzetet ad a gyerekeim jövőjét illetően, ha azt látom, hogy egyre többen nyitjuk ki a szemünket, és kezdünk el felelősek lenni azért, hogy milyen országban élünk. Erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, de egyszer csak muszáj azt mondani, hogy elég. Sokan beszélnek itt a megfélemlítésről — ez is a politikai játszmák része —, de ha az ember önmagában eldönti, hogy márpedig nem manipulálható, az elvei többet érnek — igen, kell vállalni némi kockázatot —, akkor felszabadítja az érzés, hogy már nem fél. Remélem, hogy egy erős civil szervezet befolyással tud lenni a köz életének fontos döntéseire. Nem is azon gondolkodom, hogy mi mit várhatunk ettől — mert mi csak azt szeretnénk, hogy nyugalomban tudjuk végezni a munkánkat. Itt az a kérdés, hogy mi mit tehetünk azért, hogy a nehéz helyzet ellenére mégis vonzó és élhető maradjon a mi kis közösségünk. Mit tehet a színész? Egy város kulturális élete nagyon szerteágazó. Azt érzem munkának, hogy minél több emberben megerősítsük az együvé tartozást, és itt nem csak a magyarokról beszélek. Mint ahogy a kArc irodalmi kávéházban a zenészek már régen nem csak magyarok, és a Danilo Kiš Alapítványról — mely befogadott bennünket — sem mondható, hogy tagjai magyarok, hanem szabadkaiak. Ez a szabadkaiság az, amit nekünk táplálnunk kellene, illetve mindenkinek a maga városában, végül Vajdaságban. Szeretnék itt élni, és nem akarok azon gondolkodni, hogy külföldön hová is írassam be a gyerekeimet iskolába, úgyhogy örülnék neki, ha volna itt egy normális felsőoktatás, ha volnának bátor tanáraink, újságíróink, színészeink. A bátorság az, amit táplálni kell ebben a közösségben, mert mi tudjuk a legjobban, hogy mi a jó nekünk.
 

A hatalomnak súlyos személyiségtorzító hatása lehet

Zsoldos Ferenc:
— Sok a hasonlóság a 2005-ben megalakult Civil Mozgalom és a 2015-ben létrejövő Magyar Mozgalom között. Végül is hasonló körülmények szülték őket, egészen pontosan az, hogy a délvidéki magyar közösségen belül a döntéshozatal túlzottan egyközpontúvá vált. Voltaképpen két-három ember határoz mindenről. A belső közösségi döntéshozatal az önkény felé tolódott el. A 2007-ben hatalomra került Pásztor István az első években határozottan integráló, a közösséget pozitív értelemben megreformáló személyiség volt. Most pedig ott tartunk, ahol 2007-ben. Vajon mi az oka annak, hogy a délvidéki magyar közösség kétszer is ugyanabba a helyzetbe jutott? Úgy gondolom, hogy a kommunista diktatúra örökségét még nem vetkőztük le, ehhez legalább két nemzedékre van szükség. A belső döntéshozatali mechanizmusokat a politikai vezetők átörökítették a következő politikusi nemzedékre. A szubjektív ok pedig az, hogy a hatalomnak nagyon súlyos személyiségtorzító hatása lehet. A 2005-ben létrejött Civil Mozgalom egy ifjúsági kezdeményezés volt, ideológiailag egyértelműen a nemzeti jobboldalra helyezhetjük. A Magyar Mozgalom ezzel szemben még nagyon képlékeny, megfoghatatlan valami, hiszen még csak most van alakulóban. Nagyon jelentős közösségi és politikai múltú személyek is tagjai azonban a mozgalomnak, ami arra utal, hogy a helyzet súlyosabb, mint 2005-ben. Mindez egy sokkal szélesebb összefogásról tesz tanúbizonyságot. A még csak most formálódó Magyar Mozgalmat ideológiai szempontból nem lehet kategorizálni, úgy vélem, hogy a mozgalom ideológiákon felül áll, és ez abból is adódik, hogy a szerveződés elsőrendű célja a délvidéki magyar rendszerváltozás. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ideológiák mentén különféle politikai irányzatok szerveződjenek, és úgy vélem, minden ideológiának helye van a közösségünkben. Egyébként a tisztán individuális jellegű ideológiákban is — egy kisebbségi közösségen belül — mindig benne van a közösségi attitűd.