Sajtóvisszhang

A tények makacs lények…

Pontosítások a Bunford Tivadarral készült, Lehetőségek keresése című interjúhoz

A Magyar Szó múlt hétvégi számában interjút közölt Bunford Tivadarral, a szabadkai városi képviselő-testület elnökével. Ebben több valótlan és pontatlan állítás van. A temetkezési vállalkozásommal és a 15.100 tiltakozó szabadkai választópolgár akaratával kapcsolatban közölt megtévesztő információkkal kapcsolatban kérem, hogy a Tisztelt Olvasók pontos tájékoztatása érdekében közöljék a következő tényeket:

Bunford Tivadar (a továbbiakban BT): „…a tizenhatodik napirendi pont alatt az a polgári kezdeményezés került megtárgyalásra, amelyet a Funero, a Corpus és az Urna temetkezési magánvállalkozások kezdeményeztek Szabadka városának temetkezési szabályzatával kapcsolatban. A három vállalat 15.100 aláírást gyűjtött össze.”

Nem igaz. A polgárok kezdeményezés nem került megtárgyalásra, amint az törvényes lett volna. Nem is a megtárgyalás volt napirenden, hanem: „Záróhatározat meghozatala polgári kezdeményezés elfogadásáról.” A polgárok nem ezt kérték, hanem: „… mi alulírott szabadkai polgárok, javasoljuk Szabadka Város Közgyűlésnek, hogy hozzon új Határozatot a temetkezésről és temetőkről”. A polgárok új Határozatot kértek, de erről szó sem volt. Helyette hoztak egy törvénytelen elodázó Záróhatározatot, amelyben elfogadták a Polgári Kezdeményezést hitelesnek és „Elrendeljük a Szabadka Város Közigazgatási Hivatala illetékes titkárságainak, hogy a jelen záróhatározat meghozatalát követő 90 napon belül, … vizsgálják meg a temetkezésről és temetőkről szóló új rendelet meghozatalának, illetve a temetkezésről és a temetőkről szóló, meglévő rendelet módosításának lehetőségét, ami megadná a konkurencia lehetőségét a temetkezési tevékenységben, a benyújtott polgári kezdeményezésben foglaltak szerint.”

Azért sem beszélhetünk „megtárgyalásról”, mert tárgyalni való érdemi javaslat nem volt napirenden (bár előkészítésére több mint egy hónap ideje volt a szakszolgálatnak). Ugyanakkor a kezdeményezés aláírói nevében hiába kértem idejekorán írásban felszólalási lehetőséget, Bunford Tivadar ezt a kérésem elutasította, az ülésen nem adott szót. Ennyi nála a súlya 15.100 választópolgár aláírásának.

Az ide vonatkozó törvény és Szabadka város Alapszabálya nagyon világos. Nem kell jogásznak lenni a megértéséhez. Nem ezt irányozza elő, hanem a Polgári Kezdeményezésről: „… a képviselő testület köteles vitát tartani, s a polgároknak a javaslat átvételétől számított 60 napon belül indoklással ellátott feleletet eljuttatni.” Álljon itt eredetiben, szerb nyelven is: „…skupština je dužna da održi raspravu i da dostavi obrazložen odgovor građanima u roku od 60 dana od dobijanja predloga.”

BT: „1994 tájékán az akkori községi képviselő-testület olyan határozatot hozott, amellyel szinte monopolhelyzetbe került a Funero temetkezési magánvállalat.” (Később már határozottan állítja, hogy a Funero monopolhelyzetbe került.)

Nem igaz. Semmilyen községi rendelettel nem került a Funero monopolhelyzetbe, csupán a temetkezési közvállalat vesztette el a monopóliumát (és ez vezetett a minőségi javuláshoz). A tények: amikor az addig egységes Pogrebno Temetkezési Közvállalatban szétválasztották a kommunális és a kereskedelmi részlegeket, akkor létrejött az Urna Társadalmi Vállalat, amely teljes egészében ugyanazt a tevékenységet végezte piaci alapon, mint a Funero! Hozományként megkapta az ehhez szükséges minden eszközt: értékesítési helyet, raktárt, halottszállító járműveket, egyenruhákat. (Mindezt a magáncégeknek saját erőből kellett megvásárolniuk.) Tevékenykedett továbbá a Fiducija magáncég, majd később a Corpus is. Soha a Funero egyetlenként!

BT: „… az idevágó törvény azt látja elő, hogy a városi képviselő-testület elnökének és magának a városi képviselő-testületnek hatvan napon belül tárgyalnia kell a beadványról. Hangsúlyozom, nem új szabályzatot kell hatvan napon belül hoznunk, hanem tárgyalnunk kell a polgári kezdeményezésről.”

Rosszul tudja. A szavazópolgárok által megfogalmazott követeléssel kellett volna foglalkozni. Fönn már idéztem az idevágó előírásokat.

BT: „Ez egy picit problémás, ugyanis a törvényben az áll, hogy „temetkezési és más tevékenységek”, de nem tisztázott, hogy mi tartozik a temetkezési és a mi a más tevékenységek alá. Mi számít kereskedelmi tevékenységnek és mi nem?”

Az igazság: a jelenlegi törvény nem a „temetkezési és más tevékenységeket” monopolizálja, hanem az „elhantolást és az azokat a más munkálatokat, amelyeket e célból foganatosítanak”. A községi szakszolgálatban mindenki tudja, hogy ez mit jelent. da ha nem tudnák, az országos Konkurenciavédelmi Bizottság (Komisija za zaštitu konkurencije) pontosan megfogalmazta a szabadkai vezetőknek, hogy a Határozatban a piaci verseny szempontjából mi a törvénytelen.

BT: „Mivel elég sok támadás ér bennünket a temetkezési szabályzattal kapcsolatban, beleástuk magunkat az ügybe és igencsak meglepődtünk azon, hogy milyen nagy haszonkulccsal dolgoznak ezek a magánvállalatok.”

Nem igaz. A temetkezési magánvállalatoktól egyetlen ilyen adatot sem kértek – bár szívesen adunk! Amennyiben a közvállalatukban „ástak”, annak semmi köze a valósághoz. Községi pénzt kaptak az értékesítési üzlethelyiség elkészítésére, egyenruhákra, halottszállító autóra – amit a vállalkozóknak saját maguknak kell megvásárolniuk.

BT: „Nem tartjuk becsületesnek, ha valaki azt állítja magáról, hogy a polgárok érdekeit védi, miközben a becsületes haszonkulcson felül vesz ki pénzt a zsebünkből.”

Ha már az én becsületességemet vonja kétségbe, fejedelmi többes számban nem tartanak becsületesnek, akkor engedtessék meg, hogy én meg nem tartom becsületesnek, hogy ilyen valótlansággal vezesse félre Bunford Tivadar a Magyar Szó olvasóit. Pláne, hogy vállalkozóként tudja: a piaci versenyben éppen az a jó, hogy nem lehet extraprofitot megvalósítani. Erre pusztán a monopólium ad lehetőséget. Amennyiben a piaci versenyben extraprofit lenne – Szabadkán már legalább kétszer ennyi temetkezési magánvállalat volna, a Pogrebno TKV pedig dúskálna a pénzben, nem kellene a költségvetésből évente milliókkal dotálni (tavaly 5 millióval kvázi kaszálásra, amire a polgárok már egyszer befizették a pénzt sírhelybérlet címén).

Végezetül: A törvényességet mindenki tartsa be! Én és az önkormányzati vezetők egyaránt. Erkölcsi tekintélyünket úgy szerezhetjük és őrizhetjük meg a polgárok szemében, ha igazat mondunk, s a polgárok érdekében cselekszünk. Itt nem arról van szó, hogy mi lesz az 5-6 szabadkai temetkezési magánvállalat sorsa, hanem milyen elbánásban részesül az a 2000 szabadkai család, amelyben évente beköszönt a halál.

Jobb lenne, ha nem a sajtóban „üzengetnénk” egymásnak, hanem élőszóban mondanánk el egymásnak a véleményünket, nyújtanánk fölvilágosítást. Nem rajtam múlik, hogy erre nincs lehetőség, noha mindketten szabadkaiak vagyunk és Szabadkán élünk.

Tisztelettel,

Miskolczi József, 26 éve szabadkai temetkezési vállalkozó