Hírfolyam

Megalakult a Magyar Mozgalom

Az utolsó helyig megtelt a palicsi Vigadó konferenciaterme, ahol Szent István napján, augusztus 20-án este hat órától tartotta alakuló ülését a Magyar Mozgalom. A magát pártok feletti, össznemzeti, ideológiai szempontból eklektikus szervezetként meghatározó mozgalmat közel háromszáz vajdasági magyar ember alapította meg, akiknek többsége az alakuló ülésen is megjelent. Rajtuk kívül nagyszámú vendég és a legfontosabb szerbiai magyar és szerb nyelvű médiumok képviselői is jelen voltak.

A műsor a Himnusszal kezdődött, a Garden Quartett előadásában, ezt követően a kezdeményezők nevében Mezei Zoltán üdvözölte a megjelent alapítókat, a vendégeket és a sajtó képviselőit, majd felolvasta Dévavári Zoltán írását, amely arra adott magyarázatot, miért is ezen a helyen kerül sor a mozgalom megalakulására.

Mint elhangzott, „1943. augusztus 20-a és 23-a között gyűltek össze, itt, ezen a helyen, a palicsi Vigadóban a Szenteleky Irodalmi Társaság és a Kalangya szervezésében íróink, gondolkodóink. A névsort olvasva rögtön kiviláglik, hogy a polgári centristákon túl ott voltak a liberálisok, a népi írókhoz tartozók, de egyben a szocialista és konzervatív eszmevilág képviselői is. Egység a sokszínűségben: Batta Péter, Berényi János, Bogner József, Cziráky Imre, Csuka Zoltán, Draskóczy Ede, Dudás Kálmán, Fekete Lajos, Garay Béla, Heincz Vilmos, Herceg János, Kelemen János, Kisbéry János, Kolozsi Tibor, Létmányi István, Lévay Endre, Laták István, Majtényi Mihály, Magyari Domokos, Németh Kálmán, Prokopy Imre, Stadler Aurél, Szabó György, Szirmay Károly, Szőnyi Géza, Tomka Győző. És véletlenül, vagy sem – ezt az idők távlatából már sosem lehet rekonstruálni, a hallgatóság soraiban ott volt Karády Katalin, a kor ünnepelt színésznője, aki nemsokkal később előbb a náci-, majd a kommunista diktatúra céltáblájává vált.
A témákat illetően első helyen a regionalizmus volt; Bácska sajátossága, az itt élő nemzetek sokszínűsége és az alapkérdés, amely ebből fakadt: mindehhez még is hogyan viszonyuljon, hogyan viszonyulhat a lenézett kisebbségből az adott időszakban ismételten államalkotó többséggé lett magyarság.”

A felvezető szöveg után az est vezérszónokai adták át egymásnak a szószéket. Elsőként Korhecz Tamás mondott beszédet, aki a Magyar Mozgalom alapvető célkitűzéseiről beszélt.

„Egy mondatba sűrítve: célunk a vajdasági magyar közélet megreformálása, a normalitás helyreállítása. Célunkból egyértelműen kiolvasható, hogy úgy ítéljük meg, közéletünket ma nem a normalitás jellemzi, közéletünk torzulásokkal, visszásságokkal teli. Nemzeti és közérdek ezeknek a visszásságoknak és torzulásoknak a kiküszöbölése, gyógyítása” – mondta Korhecz Tamás, hozzátéve, „közéletünket három olyan jelenség mételyezi, amely alapjaiban nehezíti meg a közösség problémáinak hatékony kezelését és megoldását, a nemzeti érdekeink érvényesítését, az alkotó munkát és a szakszerű nemzetpolitikai érdekérvényesítést. Ezek a félelem, a konspiráció és az anyagi függőség, valamint ezek számtalan kombinációja”.
A félelemmel  kapcsolatban elmondta, „a vezető magyar politikai pártban, az általa irányított és befolyásolt önkormányzatokban, közvállalatokban, intézményekben, sajtóházakban az emberek félnek, félnek az őszinte véleménynyilvánítástól, bármilyen kritikai észrevételtől, de főleg a szűk pártvezetés irányába megfogalmazott észrevételtől, mert ezekért közvetlen hátrány érheti őket, akkor is ha a VMSZ tagjai és akkor is, ha nem”.
A konspiráció és titkolózás kérdéskörében arra tért ki, hogy „a legfontosabb kérdésekről nincs valódi vita, a döntéseket egy-két ember hozza meg titokban, ezek motivációi ismeretlenek maradnak még a pártvezetésben jelen levő emberek előtt is. Az egyszemélyes döntések nem transzparensek, a közvélemény nem tudhatja meg, miért lett valaki egy felelős tisztségből menesztve és miért lett valaki kinevezve, miért kap valaki óriási támogatásokat és valaki miért nem”.

„Mielőtt tavaly visszavonultam a politikai élet élvonalából és visszautasítottam mások által visszautasíthatatlannak nevezett tisztségeket, úgy éreztem, nincs meg a szándék a közéletünk normalizására. Az Önök jelenléte ezt részben cáfolja. Politikai vezető továbbra sem leszek, de ez a civil mozgalom számíthat tudásomra, tapasztalatomra, munkámra és kapcsolati tőkémre egyaránt” – hangzott még el Korhecz Tamás beszédében.
Korhecz Tamás után Tőke János újságíró következett, aki elmondta, szakmai és emberi okból van jelen az alakuló ülésen.

„A szakmaival kapcsolatban röviden annyit mondhatnék, hogy azért mert Nagy fáj.
Nagyon fáj – írta József Attila 1936-ban. 79 évvel később azok az újságírók, akik egyetlen napilapunknál dolgoznak, és akiknek fontos a szakma becsülete, a szakmaiság, naponta leírhatnák azt a két szót, amely az egyik legnagyobb magyar költő utolsó verseskötetének a címe volt. Azért is vagyunk ma itt, és azért is szerepel annyi újságírónak a neve ezen az alapítói okiraton, mert ezzel is szeretnénk bizonyítani, hogy hiszünk abban, hogy lesz még alkalmunk olvasóbarát lapot készíteni, amely az objektív tájékoztatást tartja majd szem előtt, nem pedig azt, hogy egy politikai elitet kiszolgáljon olyan módon, hogy ezért bármikor hajlandó a sajtótörvény megszegésére. Egyetem, sajtó, színház – ha ez a három közül csak egy is sérül, a kisebbség megmaradása hatványozottabban válik veszélyeztetetté2 – mondta Tőke János.

„Pár héttel ezelőtt jelentősen sikerült megkönnyítenem a saját életemet, azzal, hogy megszületett bennem az elgondolás, hogy én mi alapján fogok dönteni. Minden egyes döntésem előtt mérlegelem a helyzetet, majd úgy választom ki a helyes utat, hogy felteszem magamnak a kérdést: erre a döntésemre büszkék lesznek-e a gyerekeim évek múlva? Ha a válasz igen, akkor megvan a helyes út” - mondta Tőke János, hozzátéve „Mivel 2015. augusztus 20-án úgy éreztem, ez volt a legkevesebb, amit értetek, a ti és a megszületett és megszületendő vajdasági magyar gyerekek jövőjéért tehettem, mert bíztam abban, hogy a mozgalomnak lesz annyi ereje, hogy előkerüljön a mélyhűtőből a népesedési stratégia, és abban is, hogy az én unokáim is ezen a vidéken látják majd meg a napvilágot, és a magyar lesz az anyanyelvük.

Novák Anikó egyetemi tanár volt a harmadik vezérszónok.

„Ahogy itt állok, egy közel másfél évvel ezelőtti palicsi rendezvény jut eszembe, a Vajdasági Magyar Civil Szövetség fóruma, melynek központi témája a Magyar Nemzeti Tanács volt a közelgő választások apropóján. Akkor hallgatva az egymás mellett elbeszélést, nem tudtam megállni, hogy ne szólaljak fel én is. A hiteles emberekről is beszéltem, akiknek kellett volna, illetve kellene alkotniuk egy ilyen testületet, a szakmaiságot neveztem meg a legfontosabb kritériumként. Nem gondoltam, hogy az akkor sem tökéletes helyzet, tovább romolhat, de hamar megtapasztaltam, hogy mindig lehet rosszabb...”

„Az egyik legfontosabb dolognak a fiatal értelmiségi generáció támogatását tartom. Mire is gondolok e támogatás alatt? Arra, hogy a közösségünk vegye a fáradtságot, és tudjon ezekről a fiatalokról, éljenek a világ bármely szegletében, adjon nekik lehetőséget, teret, hogy részt vehessenek a döntéshozatalban, szakértőként például. Valódi beleszólási lehetőséggel! Hiszen egyedül ez lehet a fejlődés motorja” – mondta többek között Novák Anikó.

Várkonyi Zsolt jogász a Magyar Nemzeti Tanács munkájáról beszélt, kihangsúlyozva, „a jellemzők azonban az utóbbi kilenc hónapban már háttérbe szorultak, elsikkadtak, és működésképtelenné váltak, és valami olyan bezárkózás tapasztalható, amely az elért eredmények leépüléséhez vezet, a továbbiak megszületésének pedig masszív gátját képezi. Mondom mindezt akkor, amikor magam is tagja vagyok az MNT-nek nyertes csapat tagjaként, de tevékenységünk és beadványaink alapján, többedmagammal, mint a legalattomosabb ellenség.”

Kókai Péter újságíró arra volt kíváncsi, mit kívánnak ma a magyar ifjak, ezért fiatalokat kérdezett arról, milyen kellene, hogy legyen a média. A hat sűrűn gépelt oldalon beérkezett válaszokból szemezgetett. Többek között ezeket: „A sajtó- és szólásszabadság ellenére a legfontosabb dolgokat még mindig nem merik leírni és kimondani, az igazságot félnek bevallani”, „félnek leírni azt, ami igaz”, „mikor olvastunk utoljára izgalmas, a formát felrúgó riportot? Mikor láttam utoljára olyan interjút, amelynek kérdezője nem a megfelelő, előre megbeszélt kérdést tette fel?”, „egyre gyakrabban észlelem, hogy a kapott információk torzak, hiányosak, pontatlanok, részrehajlóak, megvezetők”.

A vezérszónokok során Csernik Árpád színművész zárta, aki a Népszínház magyar társulata körüli eseményekre utalt vissza.

„Be kell vallanom, nagyjából egy éve még egészen másként láttam mindezt. Látván egy szűk hatalmi kör agresszív, destruktív, a józan ész minden normájával szembemenő, ellenünk, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata ellen is irányuló ténykedését, családommal már a várost is kiválasztottuk Nyugat-Európában, ahol már bizonytalan jövőnket tervezgettük...
De minden objektív körülmény ellenére bizakodó vagyok, mert az elmúlt bő egy év eseményei megszilárdítottak abbéli meggyőződésemben, hogy – és most engedjék meg, hogy egy szakállas viccet idézzek - nem én száguldok mindenkivel szembe az autósztrádán... Szinte naponta szólaltak meg újabbnál újabb személyek, társadalmi csoportok, hangot adva aggodalmuknak, és tiltakozásuknak a közösségünkben tapasztalható visszásságokkal, és aggasztó folyamatokkal kapcsolatban.”

„Mi nem tudjuk ugyan befolyásolni a történelem menetét,ez nem is feladatunk, de mi törtük át nem egészen egy éve a hallgatás „Bácskai nagy falát”- nem kevésbé a bánságit-, és összetartással, egymás iránti tisztelettel és szolidaritással sikerült megóvni társulatunkat, színházunkat egy nálunk sokkalta erősebb, romboló szándékkal szemben. De ez önerőből soha nem sikerült volna” – mondta Csernik Árpád.

A vezérszónokokat követően Kalmár Zsuzsa felolvastam a mozgalom első dokumentumát a Hitvallást, amelyet a jelenlévők közfelkiáltással fogadtak el.

Ezek után megalakult a munkaelnökség, amelynek feladata a mozgalom ideiglenes ügyvivő testületének megválasztása volt. A kéttagú munkaelnökséget Kókai Péter és Beretka Katinka alkották.

Miután Zsoldos Ferenc ismertette a mozgalom cselekvési tervre és struktúrára vonatkozó javaslatát, a jelenlévők kaptak szót, ekkor többen is felszólaltak és röviden elmondták, hogyan látják, miért tartják indokoltnak a Magyar Mozgalom megalakulását.

Ezt követően a jelenlévők megválasztották a Magyar Mozgalom ideiglenes ügyvivő testületét. A testületet a következő tagok alkotják: Bajtai Kornél, Bence Erika, Csernik Árpád, Dévavári Zoltán, Góbor Szénási Anna, Joó Horti Lívia, Józsa László, Kókai Péter, Korhecz Tamás
Légvári Ágoston, Lepeš Josip, Maglai Jenő, Mengyán P. Ildikó, Novák Anikó, Ózer Ágnes, Szilágyi Dorottya, Szőke Attila, Tomek Viktor, Varga László, Várkonyi Zsolt és Zsoldos Ferenc.

A program végén Szőke Attila színművész Domonkos István: Kormányeltörésben című verséből adott elő egy részletet, majd a műsort a Garden Quartett zárta.

Ezt követően a Vigadó teraszán barátkozás volt, vízzel, borral, fröccsel, zsíros kenyérrel és hájas kiflivel.