Hírfolyam

A szerbiai általános választások második évfordulójának apropóján Pásztor István értékelte a VMSZ és a Magyar Mozgalom elmúlt két éves tevékenységét.

A VMSZ elnöke téves dátumot és téves időintervallumot választott a számvetéshez. Azon a napon (május 5-én) kellett volna az értékelést elvégeznie, amelyen tizenegy évvel ezelőtt pártelnökké választották, és azzal a tizenegy évvel kapcsolatban kellett volna mérleget vonnia, amelyet VMSZ-elnökként eltöltött.

Legelsősorban a saját felelősségét kellett volna megvizsgálnia abban, hogy az elmúlt tizenegy évben közel százezer fővel csökkent a vajdasági magyarok lélekszáma. Elemeznie illett volna azt is, mennyiben járult hozzá a délvidéki magyar exodushoz a pártalapú foglalkoztatás, a kirekesztés, az ellehetetlenítés, a leszámolás és az üldözés politikája, amelyet oly nagy előszeretettel alkalmaznak a VMSZ képviselői Vajdaság minden részén és az élet valamennyi területén. Helyzetértékelése közben rájöhetett volna elnök úr arra is, hogy az elvándorlás egyik alapvető oka, hogy a vajdasági magyar közösség többsége elveszítette a bizalmát a VMSZ-ben, és a délvidéki magyar emberek nagy többsége szemében Pásztor István már régóta nem örvend közmegbecsülésnek. Ha másnak nem, legalább önmagának meg kellene magyaráznia, hogy abból a 93.039 szavazópolgárból, akik 2008 elején köztársasági elnökjelöltként támogatták, hogyan veszítette el eddig legalább félszázezer embernek a bizalmát.

A VMSZ elnökének kellett volna valami jól hangzó indokot találnia arra is, hogyan sikerül úgy elkölteni 65 milliárd forint gazdaságfejlesztési és ki tudja hány milliárd forint oktatási, kulturális és médiatámogatást, hogy annak semmilyen közösségmegtartó hatása nincs. Kénytelen lett volna önmagának is bevallani, a pénz önmagában nem alkalmas eszköz a közösségmegtartásra, ha nem párosul az embereknek reményt adó személyes tartással. Pásztor Istvánnak arra is ki kellett volna találnia egy hihetőnek tűnő magyarázatot, miért vált a VMSZ a Kárpát-medence legmegalkuvóbb magyar politikai szervezetévé. Elvártuk volna, hogy beszámoljon arról is, hogyan jutott el az általa vezetett párt oda, hogy november 25-ét ünnepnapként fogadja el.

Pásztor István megállapításával ellentétben a Magyar Mozgalom nem azért jött létre, hogy törést okozzon a közösségben. Ha a VMSZ elnöke egyszer őszintén szembenézne az elmúlt tizenegy évvel, egy csapásra megértené az MM megalakulásának okait. A Magyar Mozgalom létrejöttét az okozta, hogy kialakult egy kritikus embertömeg, akik sem tevőlegesen, sem hallgatólagosan nem akartak és nem akarnak részt venni abban a közösségrombolásban, amelyet a VMSZ végez.

Őszintén kívánjuk Pásztor Istvánnak, hogy érje meg az általa eredményorientáltnak nevezett politizálás hosszú távú gyümölcseinek a beérését. Újabb tizenegy év elmúltával a délvidéki magyar közösség drámaian kilátástalan helyzetben lesz, huszonkettő esztendő elmúltával pedig olyannyira katasztrofális állapotban, amelyet ma még elképzelni is nehéz. Közösségünk teljes leépülése nem kizárólag, de elsősorban annak a politikai és érdekérvényesítési teljesítmény eredményeképpen fog bekövetkezni, amelyet a Pásztor István vezette VMSZ nyújt. Ha saját állításával összhangban valóban a nemzet ügyének állhatatos (helyesen két l-lel) szolgálatát és az élhetőbb szülőföld feltételeinek biztosítását tartaná elnök úr szem előtt, sürgősen befejezné politikai pályafutását.

Szabadka, 2018. április 25.

A Magyar Mozgalom Elnöksége