Hírfolyam

Tisztelt Hölgyek és Urak, kedves barátaim!

Őszinte szívvel köszöntöm a Magyar Mozgalom alapítóit, vendégeinket és a sajtó képviselőit. A kezdeményező bizottságban azt beszéltük meg, hogy itt és most, első felszólalóként arról beszéljek, hogy mi lenne a Magyar Mozgalom alapvető célja. Hogyan lehetne, a magunk és a közvélemény számára érthetően és tömören megfogalmazni, mit szeretnénk elérni?

Nem árulok el titkot azzal, ha kimondom a Magyar Mozgalom értékek, eszmék és célok köré csoportosuló vajdasági magyar emberek szervezete kíván lenni, amely szervezet hitelét a tagjai és ezeknek a tagoknak eddigi tettei biztosítják. Azt is elmondtuk már, hogy nem pártot vagy politikai szervezetet hozunk létre, sőt nem az uralkodó magyar párt vagy vezetői ellen szerveződünk. Persze attól, hogy nem politikai párt leszünk attól tevékenységünk nem kerüli meg a politikai kérdéseket, lesz véleményünk, lesznek kezdeményezéseink, lesznek aktivitásaink amelyek érinteni fogják az aktuális politikai kérdéseket, az oktatás- és kultúrpolitikát, az autónómia ügyét, de más területeket is.  Apolitikus nemzeti mozgalom nincs, még ha civil is. Ugyanakkor nem kerülhetjük meg a kérdést,  mit szeretnénk elérni, mi a Magyar Mozgalomba tömörülők közös célja?
Egy mondatba sűrítve: célunk a vajdasági magyar közélet megreformálása, a normalitás megteremtése. Célunkból egyértelműen kiolvasható, úgy ítéljük meg, közéletünket ma nem a normalitás jellemzi, közéletünk torzulásokkal, visszásságokkal teli. Nemzeti és közérdek ezeknek a visszásságoknak és torzulásoknak a kiküszöbölése, gyógyítása.

Közéletünket három olyan jelenség mételyezi, amely alapjaiban nehezíti meg a közösség problémáinak hatékony kezelését és megoldását, a nemzeti érdekeink érvényesítését, az alkotó munkát és a szakszerű nemzetpolitika folytatását. Ezek a félelem, a konspiráció és az anyagi függőség, valamint ezek számtalan kombinációja.  A jelenségek korántsem újak, de az elmúlt egy-két esztendőben még erőteljesebben telepedtek rá közéletünkre.
Félelem. A vezető magyar politikai pártban, az általa irányított és befolyásolt önkormányzatokban, közvállalatokban, intézményekben, sajtóházakban az emberek félnek, félnek az őszinte véleménynyilvánítástól, bármilyen kritikai észrevételtől, de főleg a szűk pártvezetés irányába megfogalmazott észrevételtől, mert ezekért közvetlen hátrány érheti őket, akkor is ha a VMSZ tagjai és akkor is, ha nem. Egy Facebook-os írás lájkolása, egy őszintén feltett újságírói kérdés, egy kiközösített személlyel való kézfogás vagy közös fénykép könnyen azt eredményezheti, hogy az illető nem kap újabb felkérést vagy megbízást, pályázatai indoklás nélkül támogatás nélkül maradhatnak, tisztségétől hirtelen megfosztják,  munkahelyét elveszíti vagy lefokozzák – teljesítményétől és szaktudásától függetlenül. A félelemnek és a megfélemlítésnek ebben a légkörében az értelmiségi gondolkodó ember légszomjjal küzd és menekül, a szakember besimul vagy passzivizálódik, az újságiró, a szerkesztő  öncenzúrát gyakorol,  az alkotó munka elhal, a középszerűség, a szolgalelkűség és a kontraszelekció virágzik.

Konspriáció és titkolózás. Közéletünkre rátelepedett a konspiráció. A legfontosabb kérdésekről nincs valódi vita, a döntéseket egy-két ember hozza meg titokban, ezek motivációi ismeretlenek maradnak még a pártvezetésben jelen levő emberek előtt is. Az egyszemélyes döntések nem transzparensek, a közvélemény nem tudhatja meg, miért lett valaki egy felelős tisztségből menesztve és miért lett valaki kinevezve, miért kap valaki óriási támogatásokat és valaki miért nem. A Nagy Testvér mindent lát és maga dönt mindenről,  de a közvélemény csak a döntések következményeivel szembesül, a motivációkról, a lehetséges alternatívákról semmit sem tudhat, aki kérdez, értetlenkedik, arra könnyen kimondják a verdiktet: a közösséggel szembe megy, egységet bomlaszt!

Anyagi kiszolgáltatottság és függőség. Az jó dolog, hogy ma ott tartunk, hogy sok bennünket érintő kérdésben magyarok dönthetnek, a választott MNT-s, tartományi vagy önkormányzati képviselőkön keresztül. Az MNT dönthet a saját hivatalának alkalazottairól, a magyar iskolák, kulturális intézmények és sajtóházak vezetőségéről, a magyar többségű önkomrányzatok közigazgatási vezetőiről,  a közvállalatok vezetőiről stb. A baj ott kezdődik, hogy a VMSZ ezt a politikai hatalmat elsősorban arra használja fel, hogy erre a többszáz tisztségre és munkahelyre túl gyakran szófogadó és bólogató párttagokat nevezzen ki, akik anyagi függőségben élnek és a pártépítés a feladatuk.  Félreértés ne essék: nem az az abnormális, hogy a választásokon győztes párt a pártszervezet erősítésére is felhasználja  ezeket a munkahelyeket és tisztségeket, hogy a két alkalmas jelölt közül a párthoz közelebb álló kap munkát. A baj az, hogy a kiválasztásnál a pártvezetéshez való feltétlen hűség talán az egyetlen, de mindig a legfőbb szempont. Ez nem normális, ez olyan kontraszelekció, aminek a kárát gyakran az érintett iskolák, művelődési intézmények, médiák, önkormányzatok, közvállalatok látják. Végtére a nemzeti és közérdek sérül. 

Ezek után nyíltan kimondhatjuk, célunk, hogy közéletünket szabadítsuk fel a félelemtől, a titkolózó konspiratív döntéshozataltól, az anyagi kiszolgáltatottságtól, szeretnénk, ha a közéletünket a gondolatok szabad ütközése és versengése jellemezné, ha a döntéseket nyilt párbeszéd előzné meg, ha mindenki, aki a nemzetért tenni szeretne, azt képességeivel és felkészültségével összhangban tehetné meg. Elég volt az ellenségkeresésből, a kirekesztésből, a nemzetnek mindenkire szüksége van, aki tenni szeretne.

Hogy ez idealizmus lenne, igen, de az már nem lehetetlen, hogy ezekhez az ideálokhoz közelíteni tudjunk. Még meg sem alakultunk, máris látom a bíztató jeleket. Amióta mozgolódunk, a Hét Nap szabadabbá, szókimondóbbá vált, mint valaha, ma már nem csak a Családi Körben lehet kimondani, leírni, kényes, de fontos dolgokat. Továbbá, a Magyar Mozgalom alapítói között olyan emberek is vannak, akiknek van mit veszteniük, akik ma is felelős, a hatalomtól függő tisztséget töltenek be. Ők a nemes célokért készek veszélyeztetni is - a gúnyolódók által csak bársonyszéknek nevezett - tisztségüket. Ezek az emberek most itt vannak velünk, noha még egy hete nyilt és szervezett  megfélelmlítési kampány zajlott a Magyar Mozgalom ellen Vajdaságszerte. Mindez bizakodással tölt el, hiszem, hogy megteremthetjük illetve helyreállíthatjuk a normalitást.  Ha érveink, programjaink hitelesek és erőteljesek lesznek, ha elegen csatlakoznak a mozgalomhoz, a mindenkori hatalom kénytelen lesz tárgyalni velünk.
Mielőtt tavaly visszavonultam a politikai élet élvonalából és visszautasítottam mások által visszautasíthatatlannak nevezett tisztségeket, úgy éreztem, nincs meg a szándék a közéletünk normalizására. Az Önök jelenléte ezt részben cáfolja. Politikai vezető továbbra sem leszek, de ez a civil mozgalom számíthat tudásomra, tapasztalatomra, munkámra és kapcsolati tőkémre egyaránt.  Köszönöm, hogy meghallgattak, köszönöm, hogy eljöttek!