Hírfolyam

Alakuló – Kókai Péter beszéde

Tisztelt Alapítók, kedves barátaim!

„Kivánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését” – fogalmazták meg első célkitűzésüket a márciusi ifjak 1848-ban. De vajon mit kívánnak a mi ifjaink most, 167 évvel később, 2015 augusztusában? Hogyan látják ők, a fiatalok, akikre mindig hivatkozunk, a vajdasági magyar sajtó jelenét, jövőjét, problémáit és kihívásait? Ez a kérdés jutott eszembe, miközben erre a napra készültem.

És ha már eszembe jutott – meg is kérdeztem őket.  Beérkezett válaszaik 6 sűrűn gépelt oldalt tesznek ki, amiből értelemszerűen itt most csak szemezgetni, mazsolázni tudok, kiragadni a legszemléletesebb részleteket. Persze, önöket, benneteket feltehetően máris az érdekli a legjobban, mit mondtak, mit gondolnak ők, a mi gyerekeink, de mielőtt ebbe belekezdenék, annyit azért elöljáróban hadd szögezzek le és jelentsek ki: igen, van véleményük. Hála Istennek.

Például ilyen:  „A sajtó- és szólásszabadság ellenére a legfontosabb dolgokat még mindig nem merik leírni és kimondani, az igazságot félnek bevallani”. Vagy ugyanez, még egyszerűbben megfogalmazva, egy másik fiatal szájából-tollából: „Félnek leírni azt, ami igaz”. És van, aki a véleményét kérdés formájában fogalmazza meg: „Mikor olvastunk utoljára izgalmas, a formát felrúgó riportot? Mikor láttam utoljára olyan interjút, amelynek kérdezője nem a megfelelő, előre megbeszélt kérdést tette fel?”  Ez a kritikus hang még sokszor, sok válaszban, sokféle formában visszaköszön ránk. A teljesség igénye nélkül következzék még néhány ilyen vélemény, közbeszúrt kommentárok nélkül. „ Egyre gyakrabban észlelem, hogy a kapott információk torzak, hiányosak, pontatlanok, részrehajlóak, megvezetők”. Vagy:  „A  vajdasági magyar sajtó jelenlegi szerepe a lehető legsimulékonyabb odadörgölődzés a politika vélt vagy valós elveihez”. Vagy: „A legtöbb vajdasági magyar szerintem azért nem kíván többé azsúrban lenni, mert a sajtót a politika szócsövének gondolják, s náluk a politikának rendkívül rossz csengése van”. Vagy:  „Hiányolom az objektivitást. Ha meg már muszáj szubjektivnak lenni, legalább lenne a vajdasági magyar sajtó optimista. De nem, egyre csak sírunk. Ezt nagyon károsnak tartom”. Vagy: „Megértem, hogy egy párteseményről nem lehet izgalmasan tudósítani (bár azért meg lehetne próbálni), de ha olyan pártfinanszírozású történésről van szó, amelyik történetesen érdekes, tartalmas volt, miért kell azt is dögunalmasan tálalni?”.  És végül, de nem utolsósorban: „Azt is érzem még, hogy a vajdasági magyar sajtó megtartotta a szocializmusban felépített arculatát és az akkor még korszerűnek számító hangvételét. Az így felépített személyiségén képtelen változtatni. Teljesen szervilis, nem pártfüggetlen”.

Tisztelt alapítók! Óriásit tévednénk, ha ezek után azt gondolnánk, a mi fiataljaink, a fiatalokra jellemző módon csak bírálni és kritizálni tudnak, jövőképük azonban nincs. A kérdésre, „Te hogy képzeled el a jövő ideális vajdasági magyar sajtóját?” beérkező válaszok ugyanis még gazdagabbak, sokrétűbbek, ötletdúsabbak. Őszinte sajnálatomra, de az időkorlátok miatt ezekből a válaszokból is csak szemezgetni tudok. Következzék tehát néhány ötlet és meglátás!  1. „Valós problémákkal, valós emberekkel foglalkozó, kíváncsi, intelligens, céltudatos, a dolgok után járó újságírókkal”. 2. A vajdasági sajtót felhasználva el tudnék képzelni egy olyan képet, melyben Vajdaság, mint térség, mint autonómia, maga is híressé válna a sajtó által. Értsd úgy, hogy a média által régiónk ismertté, kedveltté, esetlegesen látogatottabbá válna, akár turisztikai szempontból is.”  3.” Független. Nem a túlélésért küzd, hanem a hiteles, tényszerű, befogadható újságírásért. Öntudatos, és van neki identitása”.   4.”Közösséget szolgálónak. Mert a közösséget építi, nem bomlasztja az, aki hajlandó leírni a tényeket és a megalapozott véleményét.  A jó kisebbségi sajtó véleményeket ütköztet, kiváló tér a nyilvános vitára.”

5. „Számomra egy ideális sajtótermék széleskörű forrásokból dolgozik. Igényesen alátámasztja állításait, és különböző formában (írott/hanganyag/videó) közreadja mondandóját”.   6. „Ha bennfentes, embereket megmozgatni képes, merész információkat, híreket, adatokat hoznak nyilvánosságra, az azonnali változásokat idéz elő az emberekben, nem lesznek többé tunyák. Márpedig ez egy nemes cél, a tunya embereket (legyen magyar, szerb, német, teljesen mindegy) felélénkíteni”.  7. „A mai sajtónak az internet „mélységeit” sokkal jobban fel kellene ismernie. Ma csak egy olyan sajtótermék lehet versenyképes, amely az internet ingyenes felületeit is meg tudja tölteni”.    8.  „A jövő ideális vajdasági magyar sajtója pártfüggetlen, szabad, minél több véleményt megszólaltató és ütköztető. A világ legfrissebb híreit naprakészen közli, de a helyi hírekre kicsivel nagyobb hangsúlyt fektet. Mindig próbálja keresni az olvasóval/nézővel/hallgatóval való kommunikáció lehetőségét, nyitott a véleményére, meghallgatja.” 

Kedves barátaim, ez a kis rögtönzött közvéleménykutatás természetesen nem tudományos igénnyel készült, és nem reprezentatív. Ennek ellenére azt gondolom, tanulságos és üzenetértékű. Mert ha mi, ennek a mozgalomnak a megalapítói esetleg azon törnénk a fejünket, hogy milyen sajtó megteremtésén kell fáradoznunk, akkor ezt a kérdést már nem kell feltennünk. A választ ugyanis már megkaptuk.