Dokumentumok

A Magyar Mozgalom 2022-es választási programja

– lényegre törően, pozitívan, bátran –

Helyzetfelmérés:

Egy felelős, önmagát és polgárait megbecsülő államtól elvárható, hogy tartsa és tartassa tiszteletben az önmaga által, a polgáraival közösen alkotott belső és külső szabályait. Ezt hívják egyszerű szóval jogállamnak. A jogállam az az ország, ahol mindenkire vonatkoznak és mindenkire azonos módon vonatkoznak a szabályok. A Magyar Mozgalom választási programja egy mondatban megfogalmazható: vissza akarjuk állítani a jogállamiságot!

Az elmúlt évtizedben szemtanúi, elszenvedői voltunk szülőföldünkön a jogállam fokozatos és egyre drasztikusabb méreteket öltő leépülésének. Pontosabban: leépítésének. Ez a jelenség, sajnos, nem kerülte el nemzeti közösségünket sem. Sőt, talán a vajdasági/délvidéki magyar közösségben e folyamatok még intenzívebben és áthatóbban érvényesültek, mint ahogyan azt a többségi társadalom szintjén megtapasztalhattuk.

Az elhallgattatás, a megkülönböztetés, a kirekesztés, a megfélemlítés, a zsarolás, az egypárti érdekek minden társadalmi igény fölé helyezése teljesen átitatta közösségünk mindennapjait. A hozzáértés, a szakértelem, a kritikus gondolkodás háttérbe szorult a vak párthűséggel szemben. Mindez katasztrófa közeli helyzetbe sodorta a vajdasági/délvidéki magyarság intézményrendszerét. Az esetek nagy többségében szakemberek helyett pártkáderek vezetik intézményeinket, pártalattvalók alakítják a gazdasági, oktatási, művelődési, tájékoztatási, tudományos élet irányát, a hozzáértő szakembereket pedig vagy behódolásra kényszerítik, vagy kiszorítják a közösségből. Magyarán: ellehetetlenítik az életüket, a megélhetésüket, azt, hogy dolgozzanak, hogy fenntartsák magukat és a családjukat.

Ehhez társul még – a vajdasági magyar közmédia hurráoptimista propagandájával ellentétben – a súlyos, és egyre inkább átláthatatlan gazdasági helyzet. A közvagyon (a mindannyiunk vagyona!) eltékozlása után már természeti erőforrásaink, még épségben megmaradt természeti kincseink kiárusítása került napirendre, mint „gazdaságfejlesztési” megoldás. Ez pedig teljes elszegényedésünk mellett élhető természeti környezetünk pusztulását is maga után vonja. Vizeinket, földjeinket, erdőinket kótyavetyélnék el aprópénzért, nem törődve azzal, hogy mi lesz ezekkel később, hogy a majdani tulajdonos hogyan szennyezi, mérgezi, irtja ki azt, ami ma még természetes és tiszta.

A fent felsorolt körülmények oda vezettek, hogy a vajdasági/délvidéki magyarság eddig soha nem látott ütemben hagyja el szülőföldjét. Szinte mindenkinek a családjában van valaki, aki külföldön él, vagy éppen külföldre készül. A közösségünk létszáma legoptimistább becslések szerint is kétségbeejtő, a lélektani 250 ezres létszám alá csökkent. Az elvándorlás visszafordítására foganatosított (sok részletében szintén homályos), nagy összegű, az anyaországból érkező gazdasági fejlesztési program sem tudta ezt a folyamatot megállítani. Lassítani is csak minimális mértékben volt képes.

Célunk, hogy a fentiekben felsorolt negatív folyamatokat megállítsuk, és közösségi életünk minden szférájában visszaállítsuk a demokratikus párbeszédet. Meg akarunk szüntetni minden kirekesztést, megkülönböztetést közösségi létünk minden területén!

Súlyos gazdasági problémáink megoldására pedig mind kisebbségi közösségünk, mind a többségi társadalom vajdasági/délvidéki magyarság irányában nyitott és együttműködésre kész, polgári, demokratikus politikai tényezőivel karöltve egy olyan irányvonalat kívánunk kialakítani, amely környezettudatos,  környezetbarát, megújuló energiaforrásokra támaszkodó, ezen erőforrások kapacitását folyamatosan fejlesztő, korszerű, „tiszta” technológiák felhasználását és fejlesztését serkentő, a helyi kis- és közepes gazdasági szereplők versenyképességét növelő intézkedéseket foganatosít. Mivel közösségünk gazdasági ereje hagyományosan a mezőgazdaságban rejlik, mi a mezőgazdasági termelésre és feldolgozásra helyezzük a hangsúlyt.

Hat fő pont köré csoportosítottuk a legsürgetőbb feladatokat, amelyek megvalósítását mindennél fontosabbnak tartjuk.

Program:

1. Oktatás

 A jól hasznosítható, korszerű tudásban látjuk közösségünk megmaradásának és fejlődésének zálogát.

Legfontosabb törekvésünk, hogy az oktatásban dolgozók, a pedagógusok, a tanítók és tanárok anyagi és társadalmi elismertségét az őket megillető színvonalra emeljük!  Az ő kezükben van a jövőnk. Ha velük mostohán bánunk, saját jövőnket áruljunk el.

Eltökélt szándékunk, hogy megszüntessük a jelenlegi gyakorlatot, miszerint iskoláinkban a pedagógusok egy része (elsősorban a pályakezdők) csak meghatározott időre szóló szerződésekkel dolgozik. Ennek okai különbözőek: részben az állami szinten meghozott létszámstop nehezíti a foglalkoztatást, ez igaz. De ugyanakkor tudjuk azt is, hogy sok esetben a nyomásgyakorlás, zsarolás eszközeként használják a munkaszerződéseket a politikailag elkötelezett intézményvezetők. Meg kell védenünk az oktatásban dolgozókat a létbizonytalanságtól!

A tankönyvkiadás terén észlelhető gondokat is orvosolni kell. Általános a jelenség, hogy a magyar nyelvű, magyarul írt, szerzői (nem szerb nyelvről fordított) tankönyvek kiadását üzleti megfontolásra hivatkozva a tankönyvkiadók nem vállalják a kis példányszámra és a magas költségekre hivatkozva. Ez diszkrimináció, amely jogellenesen hozza hátrányos helyzetbe a magyarul tanuló diákokat. Erre a célra állami forrásból biztosítani kell a szükséges anyagi fedezetet, hogy a tankönyvkiadó vállalatok esetleges valós veszteségei megtérüljenek. A többségi nemzet számára biztosítottal azonos színvonalú magyar nyelvű oktatás alanyi jog! Mi, vajdasági magyarok adófizető polgárokként jogosultak vagyunk arra, hogy gyermekeink a mi adóinkból megfelelő színvonalú oktatásban részesüljenek. Ez pedig azt jelenti, hogy nem elavult tankönyvekből, fénymásolt jegyzetekből szerzik a tudást, hanem igazi, minőségi tankönyveket adunk a kezükbe, amelyből korszerű ismereteket tanulhatnak.

Különösen fontos kérdés közösségünk számára a szerb nyelv megfelelő módon történő oktatásának biztosítása. Szerb állampolgárként magyar anyanyelvű, magyar nyelvet beszélő egyénként megmaradni, előre haladni, felelős beosztásba kerülni lehetetlen a szerb nyelv ismerete nélkül. A nyelvismeret hiánya komoly hátrányt jelent, melynek következtében a csak magyarul beszélő egyén nem lesz egyenrangú fél a kommunikációban.

Az eddigi programok nem, vagy csak részben nyújtottak megfelelő megoldást erre a problémára. Fiataljaink elvándorlása részben már az általános iskolai bizonyítvány megszerzése után megtörténik. Ez óriási veszteség, mert ők már nem fognak visszatérni Szerbiába, egyebek közt azért sem, mert nem, vagy nem eléggé tudnak szerbül, így pedig sokkal nehezebben tudnának szülőföldjükön boldogulni.

A megoldást az jelentheti, hogy versenyképes nyelvtudást nyújtsunk gyermekeinknek, így biztosítva számukra, hogy érvényesülni tudjanak sorsdöntő helyeken és helyzetekben.

Olyan tervet, programot kell kidolgozni, amely a magyar gyermekek számára biztos szerb nyelvtudás elsajátítását teszi lehetővé, mert csak így készíthetjük fel őket arra, hogy magabiztosak legyenek, ha egy-egy adott szituációban szerbül kell megszólalniuk, akár szakmai kérdésekben is. Az eddigi program helyett – amely jobbára a száraz lexikális ismeretek átadásában merül ki – motiváló, a mindennapi élethez kapcsolódó témákkal, tartalmakkal, a korosztályuknak, érdeklődési körüknek megfelelő, esetlegesen interaktív oktatással kell felkelteni a tanulók érdeklődését a szerb nyelv iránt, a mindennapokban használható, és felhasználható tudást adva nekik, amellyel rövid időn belül sikerélményeket, azzal együtt pedig plusz önbizalmat szereznek a hétköznapi életben. A középiskolai oktatásban pedig szükséges a differenciált, az adott szakterület, szakma, hivatás igényeinek megfelelő, ismét csak a mindennapokban hasznosítható nyelvtudást nyújtani.

Szakértői vélemények szerint a nyelvtanulást ildomos már a legkisebb korosztály, az óvodások körében elkezdeni, hisz ez az a kor, amikor a gyermekek a legfogékonyabbak, legnyitottabbak az új információk befogadására. Az így szinte spontán módon megszerzett alaptudásra később sokkal könnyebben építhető egy használható, biztos tudás.

Nem tagadjuk és nem becsüljük le az eddigi erőfeszítéseket, de megállapítjuk, hogy az elért eredmények nem elégségesek. Gyermekeink nagy része nem beszéli a szerb nyelvet.

Fontos a jó módszertan, a jól felkészült, tisztességesen megfizetett szakembergárda, a jó tankönyvek, az eredmények megvalósításának a mérése, nagyon szigorú ellenőrzése. Így az itt tanuló magyar gyermek is érvényesülni tudna szerb nyelvterületen is abban a témában, azon a szakterületen, amelyet magának elképzelt.

2. Nyelvhasználat

Az elmúlt években ismét tanúi vagyunk, hogy annak ellenére, hogy a kisebbségi törvény garantálja a vajdasági/délvidéki magyarok számára az anyanyelvhasználatot a társadalmi élet számos területén, ez a gyakorlatban csak részben valósul meg. Azt is tapasztaljuk, hogy a magyar nyelv használata a korábbi - messze nem tökéletes - gyakorlathoz képest is szisztematikusan szorul ki a közhasználatból. Fokozatosan eltűnnek a többnyelvű helységnévtáblák, a többnyelvű feliratok a közintézményekről, hivatalokból, postáról, egészségügyi intézményekből. Egyre kevesebb hivatalban találunk magyar, vagy magyar nyelven is kommunikáló ügyintézőt, és a központosított adatbázis bevezetése óta az anyakönyvi kivonatok kiadása közben is sérülnek alapvető nyelvhasználati jogaink. Nehezen, vagy egyáltalán nem megállapítható, de sejthető, hogy ezek a folyamatok felső, állami utasításra zajlanak.

Sajnos, annak ellenére, hogy a vajdasági magyarok érdekképviselete (VMSZ) a legmagasabb, kormányszinten is jelen van, nem tud, vagy nem érdeke kiállni ezekért a jogokért, és érvényesíteni, érvényesíttetni azokat. Ez, sajnos, elmondható a vajdasági magyarok országos kisebbségi önkormányzatáról, az MNT-ről is.

Első és legfontosabb feladatunknak azt tartjuk, hogy kiköveteljük a hivatali szférában a részarányos foglalkoztatást, amelyről részletesen rendelkeznek a jogszabályok, de a megvalósításától rendkívül messze vagyunk. Mit is jelent ez a gyakorlatban? A magyarok által is lakott községekben, településeken a hivatalokban a lakossági számaránynak megfelelően magyar kádereket is alkalmazni kell.

A kisebbségi törvény értelmében az állami hivatalokban, bankokban, postán, a belügyi szervek adminisztratív szektorában, egészségügyben magyar, illetve magyar nyelven is kommunikáló ügyintézőket, szakembereket is kell biztosítania az illetékeseknek. E téren is arra szólítunk fel, hogy az állam orvosolja a problémát, bár erre a részarányos foglalkoztatás részben megoldást jelenthet.

Ez azért is égető fontosságú, mert, sajnos, szemtanúi vagyunk a kisebb települések szisztematikus leépítésének. Sorra szűnnek meg a hivatali és egyéb szolgáltatások (orvos, posta, bank, anyakönyvi hivatal stb.) falvainkban, így a magyar lakosság a községi központokba, vagy még távolabb kényszerül elutazni, ha igénybe szeretné venni ezeket. Mivel kisközösségeink, falvaink lakosai általában kevésbé beszélik a szerb nyelvet, ezért hátrányos, kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek, nem kapnak megfelelő tájékoztatást, szolgáltatást, olykor még megaláztatásban is részesülnek az ügyintézés során. Ezen változtatni kell. Ezért szállunk síkra. A vajdasági magyar adófizető polgár ugyanolyan jogokat kell, hogy élvezzen, mint a többségi nemzet tagjai.

Az anyakönyvi adatok digitalizációja során felmerült gondokat, kellemetlenségeket is orvosolni kell. Mindannyiunk számára ismertek azok az abszurd helyzetek, amikor magyar helyesírással ugyan, de cirill betűkkel tüntetik fel személyes adatainkat, vagy a központi adatbázisból letöltött anyakönyvi kivonat nem tartalmazza hivatalos személyes adatainkat magyar helyesírással, így azt a helyi hivatalnok kénytelen utólagosan beírni. Ezen anomáliák megszüntetése gyakorlatilag csak jó szándék, és szoftverfejlesztés kérdése az állami szervek részéről. Nem világos, miért nem orvosolták már régen ezt a problémát. Felemeljük hangunkat annak érdekében, hogy ez a gond mihamarabb elháruljon.

A fenti, objektív gondok mellett szubjektív problémákkal is szembe kell néznünk: a vajdasági/délvidéki magyar polgárok sok esetben saját maguk sem kívánnak élni a törvény által szavatolt jogaikkal a hivatalos nyelvhasználat terén. Sajnos, sok esetben nem is vagyunk tisztában saját jogainkkal, tájékozatlanok vagyunk, vagy régi, rossz tapasztalataink, beidegződéseink miatt félünk is élni ezekkel. De előfordul, hogy puszta kényelemből inkább önként lemondunk róluk, hisz esetleg várakozni kell egy magyarul beszélő ügyintézőre, vagy – minimális - plusz költséget jelent egy-egy irat lefordítása, fordíttatása. Célunk, hogy minden vajdasági magyar polgár kellő tájékoztatást kapjon jogairól, és az is, hogy meggyőzzük polgártársainkat: használják törvény adta jogi lehetőségeiket, hiszen ha mi nem élünk jogainkkal, akkor méltán tud az állam arra hivatkozni, hogy igény híján az adott szolgáltatásokat, plusz jogokat megszünteti. Ezt ne engedjük meg!

3. Média

A vajdasági magyar médiában rendszerszerűek a hiányosságok. A kisebbségi törvény médiára vonatkozó szakaszát maguk a tájékoztatási eszközök alapítói, társalapítói szegik meg szisztematikusan és látványosan. A törvényben foglaltakkal ellentétben az állami alapítású, magyar nyelvű sajtóorgánumok szinte egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben tájékoztatnak részrehajlás nélkül, teljes körű informálás helyett pedig főleg elferdített, pártpropagandát szolgáló információkkal árasztják el a médiateret. Ezen mi gyökeresen változtatnánk. Vissza fogjuk állítani az objektív, teljes körű tájékoztatást az állami médiumokban. A sajtószabadság és az objektív tájékozódáshoz való jog olyan alapvető jog, amely minden állampolgárt megillet, politikai hovatartozásától függetlenül, olyan alapérték, amely nélkül a modern társadalom elképzelhetetlen.

Az elmúlt tíz év során a VMSZ a saját közvetlen irányítása alá vonta az olyan, eredetileg közszolgálati szerepet betöltő sajtóorgánumokat, amilyen a Pannon RTV, a Magyar Szó vagy a Hét Nap. A Magyar Szóban konkrét tisztogatás is történt, amikor a lapvezetés a pártirányításnak ellenszegülő, a szakma szabályaihoz ragaszkodó kollégáitól szabadult meg. Mint kiderült, több esetben is törvényszegő módon. Az említett médiumokban az utóbbi években már nem volt kritérium a képzettség, a rátermettség, a kritikus gondolkodás, a pártvezérelt intézményvezetők olyan újságírókkal töltötték fel az állományt, akik egy szó ellenvetés nélkül elvégzik a fentről kiszabott feladatot.

Ha szeretnénk, hogy a túlnyomórészt szerbiai és magyarországi közpénzekből – tehát mindannyiunk adójából is – fenntartott magyar nyelvű média minőséges és igényes legyen, a jelenlegi helyzeten változtatni kell. Vissza kell állítani azt a korábban létező kritériumrendszert, aminek köszönhetően csakis a legjobbak lehettek újságírók. Az újságírás egy komoly, tudást és képzettséget igénylő szakma. Ezért csak az dolgozhat újságíróként, akinek felsőfokú végzettsége van. Emellett fel kell állítani az adott médiumokban egy mentori rendszert, amelynek keretében a kezdő újságírókat egy tapasztaltabb kolléga tanítja be, vezeti be a szakma fortélyaiba. Végül egy belső szakbizottság előtt tesz képességvizsgát a jelölt és csak akkor lehet állandó munkatárs, ha ezen a megmérettetésen megfelel.

A vajdasági magyar közmédia másik sarkalatos problémája az egyoldalú tájékoztatás, ami egyértelműen a VMSZ elmúlt tízéves ténykedését „dicséri”. Szinte lehetetlen elérni, hogy ellenzéki, a VMSZ-szel szemben kritikus személyek, szervezetek szóhoz juthassanak, de még az olyan témákat is elhallgatják, amelyek akár csak áttételesen afelé mutatnának, hogy a VMSZ-t bármiféle felelősség terhelné. Nem hivatalos feketelisták léteznek azokról a személyekről, akik nem kaphatnak teret ezekben a médiumokban. Mára a közmédia propagandagépezetté vált, amely kizárólag a VMSZ és partnere, a Szerb Haladó Párt sikereit harsogja, a vajdasági magyar hírfogyasztó polgár objektíven nem tud belőle tájékozódni.

Ennek véget kell vetni. Attól függetlenül, hogy ki van hatalmon és ki van ellenzékben, kit szeret egy pártelnök és kit nem, teret kell adni mindenféle véleménynek és fel kell dolgozni, be kell mutatni minden olyan problémát, témát, amely a vajdasági magyarokat érdekli. Csakis így tudunk a XXI. század elvárásainak és a szakmai követelményeknek megfelelő tájékoztatást biztosítani.

Csökkenteni kell a politika befolyását a médiára. A VMSZ által dominált Magyar Nemzeti Tanács megszüntette a lehetőséget, hogy az adott szerkesztőségek tagjai válasszák meg a főszerkesztőt, még ha ez a döntés nem is volt kötelező erejű. Ezt vissza kell hozni. Ha valaki egy médium szakmai vezetője szeretne lenni, ezt érdemei és szakértelme, ne pedig politikai kötődése segítségével érje el.

Jelentős probléma a cenzúra megléte is ezekben a médiumokban. Letiltott interjúk, felső nyomásra kihúzott kérdések, mások által megírt anyagok, amelyekhez egy-egy újságírónak kell adnia a nevét – ezek mind létező jelenségek. Létre kell hozni egy médiumok és politika felett álló, cenzúraellenes testületet, amely akár névtelen bejelentések alapján is kivizsgálja az ilyen eseteket és az alapító MNT felé javaslatot tesz a felelős személy szankcionálására.

Jelenleg médiumaink pénzelésének oroszlánrészét Magyarország biztosítja, ami dicséretes és a jövőben is elvárható, de ne felejtsük el: Szerbiában élünk, itt adózunk, nemzeti kisebbségi közösség vagyunk, ezért mindenképp elvárjuk, hogy a szerb állam nagyobb arányban segítse a kisebbségi nyelven működő médiumok munkáját. Így elérhetjük, hogy az újságírók a munkájuk értékének megfelelő bérezésben részesüljenek.

4. Kultúra

Vajdaságban több mint 200 bejegyzett művelődési és kulturális egyesület szolgálja a magyar kisebbség hagyományainak, műveltségének átörökítését, élő közvetítését. Népi zenekarok, hagyományápoló csoportok, amatőr színjátszók, akadémiai művészek és művészetet kedvelő társaságok dolgoznak azért, hogy közösségük számára létrehozzák, előadják vagy hozzáférhetővé, láthatóvá tegyék kulturális produktumaikat. Az alulról szerveződő egyesületek mellett közel félszáz, intézményes keretek között működő színházunk, múzeumunk, könyvtáruk, kulturális központunk van. A szervezetek széleskörű tevékenysége teszi lehetővé, hogy a vajdasági magyarság a szellemi élet és művészet gazdag választékából táplálkozhasson. Minderre szüksége van a közösségnek. Azonban a szervezetek és egyesületek egyoldalú, elhibázott támogatáspolitikája, az árnyékszervezetek (VM4K, VMMSZ, VMMI) szakmai és pénzügyi nyomásgyakorlása, valamint a művészeti tevékenység befolyásolására történő kísérletek megnehezítik vagy esetenként ellehetetlenítik az autonóm alkotói munkát.

Az autonómia, amelyért évtizedek óta küzdünk, megilleti a közösség tagjait, alkotóit egyaránt. Hogyan várhatjuk el az államtól, hogy megadja számunkra, magyarok számára az autonómiát, ha mi magunk nem biztosítjuk a szellemi függetlenséget művészeink, előadóink, alkotóink számára. 

Kultúrintézményeink, művelődési egyesületeink vezetőinek kinevezésekor egyetlen feltétel a döntő: a párthűség. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szóban forgó intézményvezető nem jó szakember, de megkövetelik tőle, hogy az általa vezetett intézmény álljon a pártpropaganda szolgálatába, és amennyiben az a „fenti” igény, folytasson aktív kampánytevékenységet. Ellenkező esetben az általa vezetett intézmény anyagi források nélkül marad, lehetetlenné válik a tevékenysége, és az illető vezető beosztású szakember elveszíti a pozícióját, rosszabb esetben a munkahelyét is. Ez a tendencia oda vezetett, hogy sok kiváló művész és szakember elhagyta szülőföldünket, akik pedig engedtek a zsarolásnak, most (sok esetben akaratuk, lelkiismeretük ellenére) alkotás, hagyományőrzés, művelődésszervezés helyett pártpropagandistaként tevékenykednek. Az irodalom, képzőművészet, zeneművészet, film- és vizuális művészet, színház, és a kultúra további területein is lesújtó a helyzet. Aki szófogadó, kap lehetőséget az érvényesülésre, aki nem, támogatás, megjelenési felület, és megélhetés nélkül marad.

A kultúra területén történt befektetések esetében is komoly visszásságok tapasztalhatók. Egyrészt a meglévő kultúrintézmények egy része nem, vagy csak alig kap támogatást, ugyanakkor azt tapasztalhatjuk, hogy a „szerencsésebbek” komoly összegeket kapnak ingatlanfejlesztésre is. Üresen tátongó, vadonatúj művelődési házak, kulturális létesítmények az egyik, míg sokszor emberhez nem méltó körülmények között dolgozó művelődési szakemberek a másik oldalon.

Ennek a gondnak a megoldását egy olyan kidolgozott támogatási politikában látjuk, amely a befogadó intézményekként működő művelődési intézményeket az általuk színpadi hozzáféréssel, próbahelyiségekkel, eszközökkel támogatott szervezetek és egyesületek számának és arányának függvényében támogatja tovább. Azaz, minél gazdagabb és szélesebb körű tevékenységet folytat, illetve minél több ilyennek ad teret egy befogadó intézmény, annál jelentősebb anyagi forrásokhoz juthat.  Ily módon az egyes helyi szervezetek megfelelő infrastruktúrához, az ingatlannal rendelkező intézmények pedig tartalmas programokhoz és plusz forrásokhoz jutnak majd. 

5. Gazdaság és mezőgazdaság

Szerbia ma az olcsó munkaerő és a piszkos technológia országa. Az államvezetés rövid távú célok által vezérelve, nélkülözve minden komolyabb gazdasági víziót, olyan külföldi vállalatokat telepít Szerbiába, amelyeknek ingyenes földterületet, munkahelyenkénti 10.000-12.000 eurós szubvenciót (állami támogatást) és adómentességet ígér. Így olyan gyárakat kapunk, amelyek az állam terhére, alacsony bérért foglalkoztatnak szerbiai munkásokat, miközben az ország egésze mindebből minimálisan tud profitálni.

Az elmúlt egy-két évben Szerbia gyakorlatilag a világ hulladéklerakójává kezdett válni. A kínai Shangdong Linglong vállalat saját hazájában a legszennyezőbb technológiával működő gyárak közé tartozik. És most ők építenek gumigyárat Nagybecskerek mellett, olcsó, rabszolgakörülmények között tartott vietnámi munkásokkal. A smederevói acélművek tulajdonosáról, a szintén kínai Hesteel Serbia Iron & Steel vállalatról ugyanez mondható el. Az orosz többségi tulajdonú Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) a magyarok lakta térség talaját és vizét teszi tönkre a próbafúrásaival, az állam és a VMSZ védelme mellett. A sort a végtelenségig folytathatnánk.

A vajdasági magyar emberek szemszögéből nézve sem sokkal jobb a helyzet. A Magyarország által finanszírozott Prosperitati alapon keresztül folyósított segítség ugyan jól jött a mezőgazdasággal foglalkozóknak vagy a fiatal pároknak, de nem volt olyan mértékű, hogy egzisztenciát, megélhetést is biztosítson. Ezzel szemben a VMSZ-hez közelálló nagyvállalkozások az elmúlt néhány év során 5.000.000 és 10.000.000 euró közötti összegben kaptak vissza nem térítendő támogatásokat, amiből a vajdasági magyarságnak nem sok haszna származott. Az érintett cégek nem számítanak a legjobb munkaadóknak, ezeknél a vállalatoknál sok esetben alacsony bérért kell sokat dolgozni embertelen körülmények között, arról nem is szólva, hogy választások előtt a munkásokat szervezetten szállítják aláírni a VMSZ listáit.  Elmondhatjuk, hogy a VMSZ, visszaélve a magyarországi adófizetők pénzével, egy modern hűbéri rendszert állított fel.

A fenti problémák eredménye egy olyan mértékű elvándorlás, amely a többségi nemzetet és a magyarságot is érinti, csak bennünket fájdalmasabban, mert kevesebben vagyunk és közösségünk szülőföldön való megmaradását sodorja veszélybe.

A kormány által harsogott adatok a GDP növekedéséről, a csökkenő munkanélküliségről, a folyamatosan növekvő átlagbérekről hamis képet festenek a valóságról. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, el kell hagyni a neoliberális kapitalista logikát. Ahelyett, hogy kiszolgáljuk a külföldi beruházókat a szerbiai munkás kárára, olyan gyárakat kell Szerbiába telepíteni, amelyek tiszteletben tartják a környezetvédelmi szabványokat, amelyek készek befektetni egy-egy barnamezős vagy zöldmezős beruházásba, amivel jelzik, hogy hosszú távban gondolkodnak és amelyek tisztességesen megfizetik a munkásokat.

A Moramo koalíció célkitűzései között is szerepel és a Magyar Mozgalom is támogatja az ex-jugoszláv térség gazdasági összekapcsolását. Az egykori ország számos vállalata ma is sikeresen működik és a termékek ismertségének köszönhetően jelenleg is komoly árucsere folyik ezek között az országok között, amelynek mértéke az egyes utódállamok árucseréjének 25-30 százalékát teszik ki. A multinacionális amerikai, német, kínai vagy orosz többségi tulajdonú cégek mellett - vagy inkább helyett! - a regionális együttműködések felé kell fordulni. Az azonos nyelv, a hasonló mentalitás segíti az együttműködést, ezért az ilyen cégek korrektebb és megbízhatóbb beruházók és munkaadók lehetnek, mint a több százezer munkást foglalkoztató multik.

A majdani szerb kormány gazdaságpolitikájának tartalmaznia kell a magyarlakta térségek vállalkozásainak komolyabb megsegítését, olyan vissza nem térítendő támogatások és kedvező hitelek folyósítását, amelyek segíthetik ezeket a vállalkozásokat és olyan képzések beindítását, amelyeket igény esetén magyar nyelven is megszerveznek, hogy a szerb nyelvet kevésbé beszélő magyar vállalkozók is megkaphassák az induláshoz, fejlődéshez szükséges tudást.

Amennyiben folytatódik Magyarország vajdasági gazdaságfejlesztési programja, azt módosítani kellene olyan irányban, hogy a vállalkozások mellett a munkás is lásson belőle hasznot. Kötelezni kellene a cégeket arra, hogy a folyósított támogatás fejében egyrészt megfelelő arányban magyar vagy magyarul beszélő munkásokat alkalmazzanak, másrészt meg be kell építeni egy minimális bérösszeget, amit kötelesek hónapról hónapra kifizetni a dolgozóknak, pozíciótól függően.

A gazdasági célú elvándorlás nem egy lezárult folyamat. Nagyon sokan vannak, akik nem köteleződtek el külföldön és ha itthon, a szülőföldön tisztességes megélhetés várná őket, akkor hazajönnének. Tehát vissza lehet fordítani a magyarság fogyását, de ehhez a fenti, gyökeres lépések megtételére van szükség.

Közösségünk számára különös jelentőségű a mezőgazdaság. Abban vagyunk érdekeltek, hogy mezőgazdaságunk versenyképes, vonzó pálya legyen, amely el tudja és meg tudja tartani a vajdasági/délvidéki földműveseket, egyben az egész közösséget.

Ehhez elsősorban a családi és kis gazdaságok versenyképességét növelő intézkedésekre van szükség. A terület alapú támogatást legalább 200 euró/hektáros szintre kell emelni, és meghatározni, mekkora területhatárig indokolt a támogatás folyósítása, hisz a nagybirtokok eleve versenyelőnyben vannak. Kedvezményes áron kell az üzemanyagot biztosítani a termeléshez, tehermentesíteni kell a gazdákat olyan, gyakorlatilag indokolatlan adónemek alól, mint például a vízlecsapolási illeték, melyek fejében semmilyen ellenszolgáltatást nem kapnak. Továbbá, amíg tart a műtrágyakrízis, azon időszakra hatósági áron kell biztosítani a termelők számára a szükségleteikhez mért műtrágyamennyiséget, hogy megóvjuk a gazdákat az árrobbanás súlyos következményeitől.

Az anyagi terhek enyhítése mellett nagyon fontos a korszerű technológiák, naprakész információk minél szélesebb körű megismertetése a mezőgazdasági termelőkkel. Ilyen jellegű tevékenység már huzamosabb ideje és magas színvonalon zajlik, és rendelkezésre áll magyar nyelven is, viszont nem mindenki számára hozzáférhető, ezért a meglevő mezőgazdasági ismeretterjesztő tevékenységet támogatni kell, továbbfejleszteni azt, illetve új fórumokat kell létesíteni, hogy a korszerű tudás minél szélesebb körben elérhető legyen.

Növelni kell a korszerű vízgazdálkodás fejlesztésére felhasználható állami támogatások összegét, tájékoztatni és érdekeltté kell tenni a gazdákat a modern öntözési és a talaj vízmegtartását növelő technológiák beszerzésében és alkalmazásában. Erre a globális felmelegedés vidékünkre gyakorolt negatív hatásai, elsősorban az elsivatagosodás miatt fokozottan szükség van. Víztartalékaink fogynak, ezért felelősen és takarékosan kell felhasználnunk ezeket.

Támogatni kell a környezetkímélő technológiák alkalmazásával termesztett, jó minőségű, vegyszermentes élelmiszerek, a biotermékek előállítását, részben környezetünk, egészségünk megóvása érdekében, részben pedig azért, mert ezek a termékek keresettek, és magasabb áron adhatóak el a világpiacon.

Az állattenyésztésben és tejtermelésben kialakult krízishelyzetet sürgősen orvosolni kell. A magas előállítási költségek, egyre szigorodó tartási feltételek, folyamatosan gyarapodó plusz terhek, a külföldi konkurenciáétól jóval alacsonyabb szubvenciók, a rendkívül alacsony felvásárlási árak, valamint a külföldről beáramló nagy mennyiségű, olcsó, de gyenge minőségű hús óriási versenyhátrányba hozta a hazai gazdákat. Mindezt csak tetézi a falusi ifjúság elvándorlása. Sokan felhagytak az állattenyésztéssel, és oda jutottunk, hogy a valamikor stratégiai jelentőségű, exportra termelő állattenyésztő potenciálunk nem képes ellátni a hazai szükségleteket. Meg kell mentenünk a hazai állattenyésztőket! Átgondolt, hatékony szubvenciókkal kifizetődővé kell tenni az állattenyésztő ágazatot, valamint a piacot meg kell óvni az agresszíven terjeszkedő nemzetközi cégektől és az általuk behozott, nagy mennyiségű, gyenge minőségű, olcsó tej- és húsárutól!

Támogatni kell a hazai tulajdonú élelmiszerfeldolgozó kapacitások bővítését, elsősorban a prémium minőségű termékeket előállító kisvállalkozásokat, mert az ilyen élelmiszer egyre inkább keresett, magasabb haszonnal adható el, emellett újabb munkahelyek létrehozását is elősegíti az ilyen típusú termelés.

El akarjuk érni, hogy a mezőgazdaságunk fel tudja venni a versenyt a nyugat-európai és egyéb nemzetközi konkurenciával, mert megfelelő, a lehetőségekhez igazított adó- és támogatásrendszerrel ez lehetséges, hisz termelőink erre készek és képesek.

Célunk, hogy a vajdasági/délvidéki gazda gazdaságilag stabil, biztonságos, elégedett életet élhessen, ne adományokra szoruljon, ezáltal ne váljon zsarolhatóvá, hanem önerőből, függetlenül, szabad emberként is tudjon fejlődni.

6. Környezetvédelem

Társadalmi életünk ellehetetlenítésével párhuzamosan folyik fizikai létezésünk egyre intenzívebb veszélyeztetése. Ha nem is közvetlenül, de a jelenlegi hatalom a fizikai létünket is veszélyezteti. Ugyanis amellett, hogy Szerbia az olcsó munkaerő hazája, ráadásul az elavult, súlyosan környezetszennyező technológia hazájának szinonímájává is vált. Soha nem tapasztalt mértékeket öltött közvetlen környezetünk pusztítása! A teljesség igénye nélkül csak néhány projekt, amely egész régiónkban ellehetetlenítené az életet: a Jadar völgyében tervezett lítiumbányák, melyek más veszélyek mellett Szerbia ivóvíztartalékainak nagymértékű szennyezését okoznák; a Nagybecskereken már épülő gumiabroncsgyár, melynek termelési technológiája súlyos környezetkárosodást idézhet elő az egész régióban, a Palicsi-tó körül zajló kőolajfúrások, melyek során szintén elavult, a talajt és talajvizeket súlyosan szennyező technológiát alkalmaz az orosz tulajdonú NIS nagyvállalat; a topolyai Žibel állati hulladékot feldolgozó üzem, amely évtizedek óta elviselhetetlen bűzfelhőbe burkolja Topolyát és környékét, súlyos egészségügyi kockázatnak kitéve a lakosságot és még sorolhatnánk a végtelenségig. Általános jelenség régiónkban a szennyvízelvezető- és szennyvíztisztító hálózat hiánya, vagy elégtelen kapacitása, aminek következtében mi magunk is folyamatosan szennyezzük felszíni- és talajvizeinket, ezzel pedig gyermekeink jövőjét mérgezzük! Mindezeken felül számos további környezetpusztító nagyberuházás tervei kerültek napvilágra az elmúlt időszakban.

Kötelességünknek érezzük, hogy természeti értékeinket (termőföldjeinket, folyóinkat, tavainkat, erdeinket) megóvjuk a következő generációk számára; az eddig elkövetett, több évtizedes, évszázados környezetpusztítás hatásait pedig orvosoljuk, amilyen mértékben még lehetséges.

A legégetőbb gondot vidékünkön az ivóvízhiány jelenti. Földfelszíni és talajvíztartalékaink jelentős része ipari és háztartási szennyvízzel súlyosan szennyezett. Vajdaságban/Délvidéken a lakosság több mint kétharmada nem jut emberi fogyasztásra alkalmas vezetékes vízhez. Sürgősen fejleszteni akarjuk a szennyvíztisztító hálózatot régiónk minden településén, hogy a talaj- és talajfelszíni vízszennyezést a lehető legrövidebb időn belül megszüntessük! Ehhez léteznek költséghatékony, hozzáférhető, korszerű technológiák és megfelelő hazai szakemberek is. Ráadásul, bármilyen hihetetlennek is tűnik első hallásra, vidékünket fokozottan fenyegeti az elsivatagosodás veszélye is. Ezért megmaradt víztartalékaink megóvása legalább olyan fontos feladat, mint a szennyezésük megállítása. Célunk a mezőgazdasági, ipari és lakossági vízfelhasználás hatékonyabbá tétele. Ösztönözni kell a mezőgazdasági termelőket, hogy álljanak át korszerű, víztakarékos öntözési technológiákra. Az ipari termelésben szintén rendelkezésre állnak modern technológiák a hatékony vízfelhasználásra, újrahasznosításra, víztisztításra. A lakosságot pedig víztakarékos, fejlett technológiájú háztartási gépek beszerzésében kell érdekeltté tenni ezen berendezések forgalmi adójának mérséklésével, célzottan felhasználható, kedvezményes kölcsönökkel. Ezek a befektetések már középtávon megtérülhetnek, hosszabb távon pedig jelentősen javítanak természeti környezetünk állapotán.

Meg akarunk akadályozni minden elavult technológiájú, környezetszennyező nyersanyag-kitermelő tevékenységet, amely jelen pillanatban is nagymértékben rontja életminőségünket és fokozottan káros a környezetre is. El akarjuk érni többek között a környezetünkben alkalmazott kőolaj- és földgázkitermelő technológiák betiltását, ezek ugyanis mindannyiunkra fokozott veszélyt jelentenek. Minden olyan szándék ellen fellépünk, amely környezetünkben régi, „piszkos” technológia telepítését kívánja megvalósítani. Ugyanakkor támogatjuk egy olyan szabályrendszer kialakítását országos szinten, amely a gazdasági szereplőket érdekeltté teszi a környezetbarát technológiák és megújuló energiaforrások telepítésében, használatában és fejlesztésében.

Célunk egy élhető, szabad, demokratikus társadalomban élni! Ezen célokat pedig szülőföldünkön akarjuk elérni!